Most azt várjuk, hogy a cinege „Kiscipő”-jéből mikor lesz már „Nyitni kék”. És valóban, mikor oszlik el a köd és a szürkület, hogy megláthassuk a semmihez sem hasonlítható tavaszi ég kékjét.
A hollók az idő múlására figyelmeztetnek minket: „Kor, kor!”
Az egerészölyv büszkén kérdi: „Kié? Kié?”
A csuszka viszont csendre int minket: „Csitt!”
Az erdei pacsirta dallamosan „Lulululu”-zik nekünk, és egyébként beszédes latin neve szintén erre utal.
A fürj azt mondja „pitypalatty”, a búbos banka pedig telefonhangra emlékeztető „up-up-up”-jaival jelez.
A barátcinege mondanivalóját leginkább a „Siess már!” adja vissza, főként így halljuk, amikor az etető felé haladunk. Ugyanennek a madárnak a "szricsakja", pedig a nicsak-ra emlékeztet.
Az erdei fülesbagoly kedves Viola barátnőmre emlékeztet „Huhu” hangjával.
A csóka ingatlant szeretne, ezért „Csok-csok”-ot mond.
A csilpcsalpfüzikék üzenik, hogy: "csilp-csalpcsalp-csilp-csalp".
A balkáni gerle "huhh-húú-huhh" – ja számomra több mindent is takar. Azt vettem észre, hogy amikor rossz kedvem van, „u-bur-kuu”-ként hallom, de jobb passzban inkább „legyőz-tük, legyőz-tük” cseng a füleimben.
Azt hittem, egyedül csak én hallok szavakat a madarak dalaiban, ezért őszintén meglepődtem, amikor magazinunk természettudományos szakértője felvilágosított, hogy sajnos ismét nem sikerült feltalálnom a spanyolviaszt, hiszen „Mint a legtöbb élőlény hangja, de különösen a „madárének”, illetve „madárhangok” meglehetősen univerzálisak. Az elmúlt 100-150 évben nagyon sokan, magyar és külföldi szerzők egyaránt, megpróbálták szavakba, valamint betűkbe formázni a „madárdalokat és szavakat”. Nemzetiségtől függetlenül ebben is úttörőek voltunk. (…) a madártanon belül, Szőke Péter jóvoltából egy szélsőséges résztudomány is kialakult, ornitomuzikológia néven. Pintyek énekét is lekottázták! Egyébként rendkívül nehéz, mi több szinte lehetetlen pontosan leírni a madárhangokat. Ütemek, hanglejtés, magánhangzók, mássalhangzók, ékezetek, szünetek etc., de a csodás magyar nyelvnek köszönhetően, ezen nyelvtani sajátosságok színesebbé teszik a leírásukat. Mindenképp érdemes és rendkívül hasznos valahogy lejegyezni őket, mert néha csak a hang nyújthat alapot egy – különösen bujkáló természetű - faj beazonosításához.”
K. F. hozzáteszi, hogy „Szerintem az a legklasszabb ebben a témában, hogy mindenki azt hall benne (madárhangokban), amit akar. Csupán fantázia kérdése. Egyes fajok hosszan, kitartóan „énekelnek”, mások csak „szavakat” préselnek ki magukból. Utóbbi esetben könnyebb dolgunk van. (…) a sárgarigó nótája, mintha azt mondaná, hogy „kell e dió fiú”, vagy „huncut a bíró”, vagy simán csak „fiú”.”
Szakértőnk azt is leszögezi, hogy a madarak valójában csak azt juttatják kifejezésre, hogy „itt vagyok”, „tetszel”, „foglalt” (társra vagy területre vonatkozóan), illetve veszélyre figyelmeztet (akár fajtársról, akár ellenségről van szó).
Az említett pinytének kottája
A spanyolviaszt valóban nem találtam fel, de tovább erősödött a meggyőződésem, hogy csodálatos anyanyelvünk van, és rendületlenül várom, hogy a kertben kapirgálva a madarak dalaiban újabb szavakat ismerjek fel.
Várjuk Kedves Olvasóink észrevételét, hogy ki milyen szavakat hall a madarak énekeiben s megfelelő mennyiségű adat esetén örömmel vállaljuk a magyar–madár szótár összeállítását!
Aki szeretne többet a témáról, annak szeretettel ajánljuk figyelmébe ezt a tanulmányt Szőke Péter tollából, több más madárének kottájával:
http://epa.oszk.hu/01600/01603/00057/pdf/Aquila_EPA-01603_1962-1963_109-124.pdf