hétfő, 30 október 2017 19:42

A köd újra leszállt…

Bár be kell valljam, nemcsak a köd, hanem az eső is és a szél, meg a hideg idő, így kis csapatunk kihagyta az esti vadászatot a hosszú hétvégén Zala egyik picinyke zsákfalujában, Valkonyán. A kis falu viszont csodákat rejt, olyanokat, amikről még nem is hallottunk addig, míg pár éve el nem keveredtünk barátunk révén, aki a közelben él, ebbe a kis faluba. Idén a rossz idő miatt nem ültem ki vele a lesre és nem boldogítottam azokkal a gondolataimmal, hogy az állatok már biztosan régóta megfigyelnek minket és kicsi, villogó szemeiket látom a bokrok között, de a történetünk azóta is szájról szájra jár és minden egyes találkozásunkkor előkerül, hogy én bizony még olyat is látni vélek, ami nincsen. Azért megjegyezném, hogy szerintem azok az állatok igenis figyelnek minket és sokkal jobban tudják, mit csinálunk, mint mi magunk a sötétben egy magaslesen ücsörögve.

Valkonya2


Valkonyán viszont mással is eltölthetjük az időt, nem feltétlenül csak a vadászat a lényeg. A kis falu, ahol honlapjuk szerint 67 fő él, erdőkkel körülvéve, ahol nagy sétákat lehet napközben tenni. Gyűjteni gombákat vagy csak nézegetni őket, összeszedni a gesztenyefák alatt a szúrós héjából kipattanó finom gesztenyéket, amiket este megsütve, beszélgetés közben elropogtat az ember. Már az is napi program számunkra minden évben, hogy elmegyünk gesztenyét szedni, ami a gyerekekkel igazán jó móka, főleg megtanítani őket arra, mivel itt a 3-4 évestől indul a korosztály, hogy nem fogja összeszurkálni a kezüket. Aki még nem vágott neki kosarakkal az őszi erdőnek, az nem igazán tudja, miről is irkálok éppen, aki meg járt már ilyenkor a gyönyörű, színes erdőben, az pontosan érti, mire is gondoltam. Mindenképp érdemes legalább egyszer kipróbálni.

 

Valkonya1
A falu felett a régi pincesoron sétálva az ember szembesül a régiek által épített, döngölt falú házakkal, melyeknek sokszor már nem csak az oldala, hanem minden része bedőlt, roskadozik. Látszik, hogy régen a falu lakói hétvégente, minden szabad idejüket ott tölthették, hiszen szép sorban állnak egymás mellett a lezárt épületek, viszont örömünkre imitt-amott még rá lehet bukkanni olyan telkekre, amin látszik a gondos kéz munkája. Így a hétvégén az egyetlen napot kihasználva, amikor nem esett és még kicsit a nap is kisütött, menten nekiindultunk az erdőnek, hátha idén is találunk egy kis gesztenyét, gombát, amiből aztán estére lehet valami finomságot készíteni. Emellett pedig ennek a kis falunak van egy igazán különleges bajnoksága, mely egy falusi szokáshoz kötődik, ez pedig a ludvércjárás, mikor is ludvérctojás hajító bajnokságot rendeznek, ami egy Szent Mihály napjához kötődő 19. századi népszokása volt a falunak. Ekkor ugyanis megpróbálták közösen elűzni a falu környékéről az ártó szellemeket. Úgy tartották ugyanis, hogy régen az itt levő gémeskút körül gyülekeztek éjféltájban a láncosok, a visszatérő lelkek és a ludvércek, a boszorkányok.

 

Valkonya3


Nos, aki erre mind kíváncsi, menjen el Valkonyára ősszel és ebben a sok csodában része lehet, de ha nem találkozik semmi különössel, világunkban már az is különleges élményt jelent, hogy teljes csendre ébredhet (esetleg a helyi gazdálkodók traktorjaira, de azért az nem állandó jellegű és nincsenek sokan), térerővel nem nagyon fog találkozni, így igazi, szó szerinti kikapcsolódásban lehet része.


Valkonyáról pedig itt találhat többet: http://www.valkonya.hu


Rószegh Lili

Utoljára frissítve: hétfő, 30 október 2017 20:07