Következő költeményével emlékezünk, várjuk a tavaszt és reméljük, mások is felfedezik a női sorsról és a női lélek rejtelmeiről oly sokat tudó és azt meg is fogalmazó írónőnket.
Berde Mária: Tavaszi csók
Csókolni, csókolni vágyom… de messzi az én szeretőm,
A tavasszal csókoltatom meg magamat a hegytetőn.
Tavasz, állok elébed, kacsintok kacagva rád,
Tavasz, készítsd a kedved, repesve vár az arád,
Tavasz, zsendülő testem pendítsd, mint drága húrt,
Tavasz, szélkörmü ujjad forró hajamba fúrd,
Tavasz, bontsd ki a hajam, győzelmed zászlaját,
Tavasz, hökkentsed dalba ajkam unt téli jaját,
Tavasz, babráld a ruhámat drága-bizsergetőn,
Tavasz, lefekszem hozzád a lihegő hegytetőn,
Fuldokló csóksikolyomtól rivalgjon a szent berek –
Hadd higgyék: bolond vagyok, a tavasztalan emberek!
Berde Máriáról szóló néhány írás a világhálóról:
Életrajz: http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/berde.htm
http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=876
Versek is: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/berdemaria.htm
Kicsit elemezve a munkásságáról a Korunk c. folyóirat egyik írásában Az elfeledett „magyar Burns” címen: http://korunk.org/letoltlapok/zh_Korunk2010aprilis.pdf