Könyvek

Amikor a gyógyítás hagyományos módjai kerülnek szóba, hajlamosak vagyunk csak a kínai, az ayurvédikus orvoslásra, esetleg a sámánok gyógyító képességeire gondolni. Ezek mellett létezik egy európai hagyományos orvoslás is, ami a Nyugaton létrejött szerzetesrendekhez kötődött, s általuk terjedt el egész Európában. A kolostori gyógyászatról van szó, amiről épp most olvasok egy érdekes, gazdagon illusztrált könyvet, s ebből csemegézgetek néhány gondolatot, főként a gyógynövénykedvelő Olvasóink számára. (Dr. Johannes Gottfried Mayer-Dr. Med. Bernhard Uehleke-Pater Kilian Saum: Kolostori gyógyászat. Magyar Könyvklub, Bp. 2004.)

KOlostori gyogyaszat konyv

Szeretem a fákat. Az erdők lenyűgöznek ősiségükkel, titkos életükkel, a bennük rejlő misztikummal, a gyümölcsfák pedig nagylelkűségükkel, hiszen mi szakíthatjuk le testükből nevelt gyümölcsüket. Sok fát ültettem már magam is, a gyümölcsfák mellett díszfák és gesztenye-, tölgyfa is helyet kapott a portámon. Keveset tudtam életükről és mondjuk ki: érzéseikről. Az élet azonban szereti a fel nem tett kérdéseket is megválaszolni, ezért utamba küldte Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyvét, valamint az „Amiről a fák suttognak” című elképesztő dokumentumfilmet. (Elérhető itt: https://www.youtube.com/watch?v=ZoQIuyuEHGw)

A fak titkos elete

péntek, 14 február 2020 19:58

Az alacsony önbecsülés ötven árnyalata

Írta:

Az elmúlt időszakban több ismerősöm javasolta, hogy olvassak kicsit kortárs irodalmat is. Egyikük A szürke ötven árnyalatát ajánlotta, amiről hallottam már, de megjelenése idején, a 2010-es évek elején annyi minden mással voltam elfoglalva, hogy eszembe sem jutott elolvasni. Gondoltam, miért ne. Kezdjük ezzel a kortárs irodalommal történő barátkozásomat.

A könyvtárban a könyvtárosok segítségét kellett kérnem, hogy hol találom e művet. Utólag már beismerem, hogy gyanakodhattam volna szemmeresztésük láttán, de figyelmen kívül hagytam, ők pedig nem szóltak, csak a könyvtár általam még sosem látogatott sarkába irányítottak, ahol a kortárs írók főként nőknek készített könyveit tartják.

Végigjutva E L James 647 oldalú irományán a következő benyomásokkal lettem gazdagabb:

Alacsony onertekeles

péntek, 13 december 2019 10:00

Szabadságom betűi! - Avagy Könyvre fel!

Írta:

Hogy mi is a szabadság, azt mindenki magából kiindulva tudja leginkább megfogalmazni. Saját értékrendje, élete, tapasztalatai figyelembevételével. Amikor a versenyszférában dolgoztam, számomra a szabadság egész egyszerűen azt jelentette, hogy "az, amikor akkor addig alszom, ameddig fel nem ébredek magamtól". Aztán életformát váltottam és az elmúlt időszakban új definícióban bukkant fel bennem ez a fogalom: "Szabadság az, amikor én döntöm el, hogy mit olvassak." A mostani munkám miatt ugyanis sokat olvasok, korszakbeli és műfaji változatosságra nem lehet panaszom. Számomra az vált szabadsággá, amikor barátok, ismerősök által ajánlott, vagy a Sors révén elém tett, esetleg korábban már olvasott, de újra olvasást kívánó könyvet forgathatok.

Zsabokorszky Pecs Egyetemi Konyvtar

Zsabokorszky Jenő pécsi fényképész felvétele a Pécsi Egyetemi Könyvtárról (a fotó képes levelezőlapon volt forgalomban a két világháború között)

vasárnap, 23 április 2017 00:47

Szabó László: A sárember kora I.

Írta:

Szabó László: A sárember kora I.

Ne kelljen a sajátod, mindig csak a másé!

Amennyiben lenne egyszer valaki, aki késztetést érezne rá, hogy megkérdezze tőlem, mit tennék be bőröndömbe egy távoli, lakatlan szigeten töltendő hosszabb kényszerpihenőre, kész válasszal szolgálnék: egy metszőollót (fantáziámban ugyanis dús növényzetű egzotikus sziget szerepel, nem pedig kopár kőhalmok) és egy rakás könyvet. Utóbbiak között ott lenne Szabó László sorozata, melynek darabszáma csak száműzetésem időpontjában lenne meghatározva, ugyanis a Moneypulációval nyitó trilógia tudomásom szerint immár öt megírt kötetet foglal magába. 2017 elején látott napvilágot a sorozat második része, ami már a címében is rendkívül beszédes „A sárember kora I.” címet viseli.

sarember1

Szabó László: Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?
Reflexió

Egyik kedvenc olvasmányom a Harry Potter sorozat (kérem, senki ne húzza most az egeret a jobb felső sarok X jele felé), aminek egyik mondata mélyen megragadt bennem: „a pálca választja a varázslót”. Időközben megtanultam, hogy az autó pedig a sofőrt, az út az utasát; vagyis, ami összetartozik, az összeforr. Ezért hiába nem rendelkezem továbbra sem televízióval és jó ideje kerülöm a mozikat, ha az élet utamba sodor egy médiát érintő írást, akkor elolvasom, mert megtanultam, hogy az információ is megtalálja a neki kellő személyt. Így érdeklődéssel és őszinte kíváncsisággal vettem kezembe Szabó László „Moneypuláció!!! – avagy Hollywood a jövőbe lát?” sokat ígérő címet viselő könyvét, amely egy trilógia első részét képezi.
Viszonylag hamar kiderült, hogy a könyvben majdnem olyan elképzelt világ bontakozik ki előttünk, mint Harry Potteré, csakhogy utóbbit eleve mesének, fantasztikumnak tartunk, előbbit viszont valóságnak.


Gondolkozz, amíg még legális

 

Moneypulacio1

A barátokban az a legjobb, hogy bár az általános értékeink, szemléletünk hasonló, vagy kifejezetten egyforma, mégis más sorsot élnek, és gyakran olvasnak olyat, amit mi még nem, és felhívják a figyelmünket a könyvre, ami „biztos, hogy tetszeni fog Neked!" Ez volt az alaphelyzet, amiben kölcsönkaptam elolvasásra Mario Puzo A szicíliai című regényét. (Igaz, ebben a könyvben az a szó, hogy "barát", némiképp mást jelent, mint az általános felfogás.)
Na meg a magyar valóság, amiben az ember időnként az érzi, hogy a maffia hálójában vergődik...


A szicíliai egy lebilincselő olvasmány, ami akkor is megragadja az ember figyelmét és gondolatait, ha alapvetően nem kedveli a maffiatörténeteket.

Scan10003

péntek, 15 augusztus 2014 21:42

Mr. Darcy

Írta:

Úgy gondolom, leírva ezt a nevet, szinte mindenkinek, jobban mondva a társadalom azon részének, aki tudja, pontosan miről és kiről is beszélek, ugyanaz a kép jut eszébe és ezen nincs is mit csodálkozni. Tizenöt éves leányzóként álmaim valós megjelenése volt, amikor először láttam a Büszkeség és balítélet című, azóta is klasszikusnak számító sorozatot, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

Bevallom, nem rajongok a krimikért. Nehéz megmondani, hogy ez a műfaj miért esik kívül az érdeklődési körömön. Valami olyasmi dereng, hogy kétféle krimivel találkoztam. Az elsőnél viszonylag hamar rá lehet jönni, ki a gyilkos és végtelenül unalmas kivárni, mire a nyomozó is ráébred ugyanerre. A másik épp az ellenkezője, az író az orromnál fogva vezet és nem tudom megfejteni a rejtélyt és őszintén szólva, frusztrált leszek. Agatha Christie bűnügyi regényei mindenképpen az utóbbi csoportba tartoznak.


Agatha Christie a világ koronázatlan krimi írója, de írt elbeszéléseket, színdarabokat, rádiójátékokat, verseket, meséket, illetve két önéletrajzi művet, az „Így éltünk Mezopotámiában"-t, és az „Életem" címet viselőket.
Utóbbi elolvasása egy különleges élmény, melyben egy nagyon bölcs, de mégis könnyed stílusú ember képe rajzolódik ki. A könyv tizenöt éven át íródott, és egyáltalán nem száraz, vagy vontatott. Éppen ellenkezőleg, a könyv az életszeretet hirdetője.

Teljesen véletlenül vettem le a polcról Mary Higgins-Clark könyvét. (Rendben, tudom. – Véletlenek nincsenek.) Az 1990-es évek végén, vagy a 2000-es évek elején olvastam utoljára, na jó, először és ez idáig utoljára. A Halálos tánc egy remek krimi. Ugyanakkor egy beszédes mű arról, hogy mennyire megváltozott a világ. S valahol mégis minden a régi maradt, de legalábbis elterjedté vált.