Igen, a Kishercegek nőnek, mint a gomba és ők már nem is olyan kicsik, hanem Nagyok, így nagy N betűvel, hiszen elkezdték az óvodát, így én pedig visszatértem a munka világába. Ez egy elég érdekes és sokszor nagy kihívásokkal teli időszaka volt nem csak az én életemnek. Mondhatnánk úgyis, hogy felfordult a szépen megszokott világunk, az a rend, ami kialakult, és amihez még a nagy világjárvány is hozzásegített. Itthon, azt nem mondanám, hogy mindig nyugalomban, de ahogy egyik kedves ismerősünk fogalmazott, élettel telve, izgalmasan köszöntött ránk az ősz. Készültünk rá, hiszen már mindenki várta, hogy ez a pillanat is eljön, viszont amikor elérkezett, annyira már nem volt minden perce vidám. Ezt szerintem minden szülő átéli, mindenki, aki kísért már pici gyermeket az óvodába. Az ember lánya megkeményíti a szívét, lelkét, hogy ne sírjon együtt a magát Nagyfiúnak tituláló Kisherceggel és a hős Királyfi támogatásával próbálja elhitetni magával azt a gondolatot, hogy neki/nekik ott a legjobb és ő magának pedig a legjobb újra a munkahelyen… Őszintén szólva ez nem mindig sikerül… Még most sem, amikor már lelkesen mennek, barátokra és Kiskirálylányokra tettek szert.

A másik oldal is ott áll. Többen, azt kell mondjam, döbbenten kérdezték tőlem, hogy bírtam ki otthon végig, míg óvodások nem lettek… Őszintén szólva nem is értem rá ezen gondolkodni az elmúlt évek alatt, hiszen mindig volt valamilyen tennivaló, újdonság, amivel korábban még nem találkoztam. Új tapasztalatokra tettem szert, állandó tanulásban volt részem és nem csak a mesék világában. Kertes ház, művelendő területtel, egy világjárvány időszakában. Mindig volt mit tenni egyedül, a Királyfival, a Kishercegekkel és természetesen ne feledkezzünk el az Öregkirályról és az áldott Mamiról sem. Ő igazi Királynő, csak még eddig nem írtam róla, de talán épp itt az ideje.

A következő pedig az elhatározás erőssége. Visszatérni a „szürkeszamár” ködös idejéből. Már annyiszor eltökéltem magam, de most úgy döntöttem, ez lesz az az idő, amit oly sokan „énidőnek” hívnak. Az én időm, amikor újra visszatérek az íráshoz, amely oly sok örömet jelent számomra és talán másoknak is erőt, bizalmat vagy bármi mást ad, ami miatt megéri írni az életet.

Rószegh Lili