Hát persze, a seregély hangutánzó madár! Szóval mégsem hallucináltam, hanem onnan a póznáról jött a dal, amely a feketerigóéra emlékeztetett!

A társadalmi munka egész jó. A közösségünkre nézve hasznosak azok az alkalmak, amikor nem a munkahelyünkön vagyunk. Az időjárás is kegyes hozzánk. Szedjük a D-vitamint és a krumplit, jól esik a fizikai munka.

Hazaérkezem és rutinosan kinyitom a postaládát. Váratlan meglepetés ér: kiömlik a rengeteg választási propaganda. Merthogy időközi választást tartanak a körzetünkben. Felszedegetem a sok–sok színes nyomtatványt s a szelektív hulladékgyűjtő felé bandukolva azon elmélkedem: a jelöltek miért nem végeznek társadalmi munkát? Pedig mennyivel hitelesebbek lennének/lehetnének, ha a pártaktivistákkal egyetemben kivonulnának és TENNÉNEK VALAMI HASZNOSAT. ITT ÉS MOST. Nem papírra nyomtatva ígérgetnének mindenfélét.

Merthogy attól, hogy valaki szépen énekel, még nem lesz feketerigó, hanem bizony megmarad a termést pusztító seregélynek – állapítom meg, miközben a szóróanyagokra csukom a kuka fedelét.

Ui.: Írásunkról elfelejtkeztünk, azonban a választáshoz kapcsolódó emlékeinket és az írást elővéve meg kell állapítanunk: mindkettőben fontos szerepet kapott a krumpli, s ez csak a véletlen műve lehet!