Elemek megjelenítése címkék szerint: kirándulás

Az egyik februári hétvégénket Esztergomban és kicsit Párkányban töltöttük, mivel nekem a munkám miatt oda kellett utaznom és így drága egyetlen Lovagom úgy döntött, velem tart, kirándulunk egyet. Lázasan kezdtem megfelelő szállás után keresgélni és nézegetni, vajon mit is tudunk majd megnézni a városban. Nem akartunk egy rohanós, mindent megnézünk egyszerre hétvégét, csak kényelmesen sétálni akár a hidegben is és valamit azért megnézni.
Sikerült egy nagyon szép, családi panzióba botlanunk és az ott eltöltött napok után úgy döntöttünk, egyszer még biztosan visszatérünk hozzájuk. Közel voltunk a Vízivároshoz, főtérhez, bazilikához, így mindent gyalogosan körbe tudtunk járni és még az idő is nekünk kedvezett. Hideg volt ugyan, de szép napos idő, ezért nyugodtan koptathattuk a város utcáit.

Amint múltkori kekszes írásomban említettem, mostanában kirándulgattam. Úgy éreztem, ennyit most igazán megérdemlek magamtól, és ha még a Hercegünk is csatlakozik, ugyan nem fehér lovon, de néhány lóerőn, akkor még fantasztikusabb lesz az élmény. Szokásomhoz híven meglátogattuk a barátokat Bajorországban, akikkel kisebb kirándulásokat tettünk a környéken, így jutottunk el Scheideggbe egy lombkoronaparkba.

Bevallom, már a gondolattól is féltem, vajon mi várhat ott rám, hiszen gyermekkorom óta tériszonnyal küszködöm és köztudott, hogy a lombkorona már pedig magasan van és így a bajor Alpokban található fenyőerdő sem lesz valószínűleg hozzám méretezve. A kíváncsiság azonban nagy úr és előbb-utóbb legyőzi azt a kis hangot belül, hogy a dolog eléggé ijesztőnek hangzik. Mikor pedig odaértünk már nem csak annak hangzott, hanem a látvány is elég felemelő volt. Az emelkedés pedig szép lassan kezdődött, ugyanis nem a könnyebbik, liftes utat hanem a lépcsőset választottuk. Ez azért is volt egy idő után rémisztő, mivel a lépcsők alatt ugye csak a levegő volt és el kellett érni a lombkoronát.