vasárnap, 11 december 2022 17:32

Az ajtónyitogató Kiemelt

A nem túl távoli múltamban számos helyre küldtem el az önéletrajzomat, mire HR-es ismerősök visszajeleztek: túl hosszú. Rövidítsek. „Nincs HR-es, aki ezt elolvasná” – hangzott az ítélet, majd követte a javaslat: tokkal, vonóval, széles margóval, annál is szélesebben mosolygós fotóval, elérhetőségekkel egyetlen A/4-es oldal legyen, mert a HR-esek nem olvasnak.
Remek. A HR-es nem olvas önéletrajzokat. Akkor mit csinál?


Mi lett volna, ha a könyvelő anyukám kukába dobja a költségvetést, mondván: „túl sok benne a számjegy!” Vagy a kőműves apukám arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem törődik olyan földi hívságokkal, mint egyenes, derékszög, négyzetméter. Egy muzeológus antik vázát seper le az asztalról (szó szerint), mert mégis, mit foglalkozzon egy régi vacakkal?
Az új, el nem küldött CV-m felsorolásokból áll. Voltam asszisztens, logisztikus, ügyvezető, múzeumigazgató helyettes meg hasonlók… Szavak, melyek mögött annyi történet bújik meg.
Retteneteses primitív önéletrajzomat szemlélve úgy érzem, ezek a szavak szemrehányások is lehetnek vagy épp zárt ajtókon lógó feliratok. A HR-esek elfoglaltak ahhoz, hogy benyissanak adott ajtókon és megnézzék mi lapul ott, de persze nem is az ő tisztjük megállapítani milyen mély a nyúl ürege…

Ajtonyitogato

Kép forrása: pixabay.com/


Van olyan felirat, melynek ajtaját csak félve nyitottam ki, óvatosan betettem egyik lábamat, majd beszippantott az ajtó mögötti világ s jó időre ott maradtam. Volt, ahonnan jöttem volna hamar, ám nem tudtam és az ajtó mögötti térnek hátat fordítva minden figyelmemmel a zárat bűvöltem, hogy nyíljon már ki és engedjen utamra.
Egyes feliratok csodás élet ígéretét hordozták, ám oly borzalmas személyekkel osztoztam a létben, hogy inkább angolosan távoztam. S persze az ajtók, melyek soha nem nyíltak ki, hiába delejeztem őket, egyszer sem tárták fel titkukat, miközben én a leggyönyörűbb élmények tárházaként szemléltem felirataikat…
Sikerült olyan ajtót is kinyitnom, amely abnormális, szürreális világával szó szerint beszippantott, s nagy szerencsémre volt barát, aki utánam nyúlt és grabancomat elkapva visszarángatott, mielőtt hosszú időre a tér rabjává válhattam volna.
S még mennyi felirat, amiket egyébként sem sorolhatok fel egy olvasni nem szerető HR-esnek! Úgy döntöttem, nem is terhelem őket, inkább olyan ajtókat nyitogatok ezentúl, amelyek mögött nincsenek HR-esek, de vannak értékek, emberi közösségek, fejlődés és természetesen sok-sok megoldandó élethelyzet.


Persze az is lehet, hogy búcsúzóul elkészítem a tökéletes önéletrajzot, melynek tartalma mindösszesen ennyi: Bodor Marika – Ajtónyitogató.

Utoljára frissítve: vasárnap, 11 december 2022 18:00