A büszke nagypapa pedig elmesélte, hogy egyetlen leánykájának, aki immár büszke anyuka lehetne, egyetlen bánata van, hogy nem élhette át a szülést, mivel végül császármetszés lett a vége, hogy ne legyen semmi bajuk, mert tényleg közbe kellett lépni. Nos ezen gondolkodtam el igazán…Nálam ugye nem volt kérdés, hogy ez lesz a vége, mivel drága doktornőm szerint én elég kicsi vagyok, a babák pedig szép nagyok voltak, tehát már az első hónapok után biztossá vált, számomra a műtét lesz a végső megoldás és az új kezdet. Emiatt én nem is készültem másra és így természetessé vált számomra, hogy én nem úgy fogok szülni, ahogy én születtem néhány évtizeddel ezelőtt. Semmivel sem éreztem magam kevésbé anyának azért, mert nem kibújtak belőlem a kis Hercegek, hanem úgy emelte ki őket az, aki végig vigyázott ránk. Ehhez pedig még azután hogy hazatértünk csatlakozott az anyatej hiánya, minden próbálkozás ellenére – ihattam és csinálhattam én bármit – a Hercegecskék tápszeren kezdték életüknek ezen szakaszát az élelmezés terén. Közben persze hetente kérdezgetett mindenki, akivel nem találkoztam minden nap, hogy szoptatom-e őket. Őszintén szólva már válaszolni sem volt kedvem, hiszen ha előtte három hétig nem tudtam, akkor miért gondolta valaki azt, hogy az elmúlt öt napban változott valami. Sőt, vannak, akik még most is megkérdezik, persze olyanok, akikkel tényleg nem erről szoktam beszélgetni.

Persze volt olyan vélemény is, mely szerint így majd nem ragaszkodnak annyira hozzám a gyerekek, mert akiket szoptatnak, annak sokkal közelebbi a viszonya az édesanyjához és még sorolhatnám. Valahogy azt vettem észre, hogy ezeket az embereket nem zavarja az, hogy például én hogyan érzem majd magam ezen kedves gondolatok után… Engem azonban semmi sem tudott kizökkenteni és meg voltam győződve róla, hogy nem ezen fog múlni, hanem azon, mennyi időt töltök velük és milyen minőségben.

Természetesen mindenkinek örülök, akinek sikerült úgy szülnie, ahogy nagyanyáinknak és végig tudta szoptatni a gyermekét! Én csak azoknak szerettem volna egy kis segítséget nyújtani azzal, hogy ezt megírom, akiknek ez nem sikerül és emiatt rosszul érzik magukat. Családomban mindegyik esetre volt példa, így ők szerencsémre nem ezzel indítottak, amikor találkoztam velük. Ráadásul, mivel fel tudtam rá készülni, ezért nem azt éltem át, hogy lemaradok valamiről, hanem azt, hogy nekem ez adatott és a lényeg, a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen, amikor kijövünk onnan. Lehet erre is kellene egy kis figyelmet fordítani, hogy azok, akik nem műtétre készülnek, de mégis hirtelen az lesz az ő útjuk is, ne úgy éljék meg az egész folyamatot, hogy nem élhették át úgy, ahogy anyukájuk, nagymamájuk. Nekik más adatott és a legfontosabb így is az, hogy nem ettől fognak anyává válni, hanem az ezt követő időszak fantasztikus eseményeitől, hiszen minden nap, valami újat tartogat, amit még sosem éltek át azelőtt.

Rószegh Lili