A kezdetek

A Szerencs városát északról határoló Árpád-hegy lábánál feltörő hőforrások vize és a Szerencs patak ismétlődő áradásai a délre fekvő, lapályos területet mocsárrá változtatta.(1) A terület mocsaras–lápos tulajdonságának természetes védműként történő kihasználása miatt alkalmas volt vár létesítésére.
A vár tulajdonképpen erődítmény, megerősített hely, stratégiailag fontos területek védelmére szolgáló erődítmény. Hazánk területén a várépítés legősibb formái is fellelhetőek, melyek rendszerint földvárak voltak. (2)

Anonymus Gesta Hungarorumában említi Szerencset. A királyi jegyző szerint a honfoglalás idején Munkács megszállása után a magyarok a hadműveleteik folytatására biztosították Ungvárt és onnan megindulva a Tokaj-hegytől nyugatra elterülő térségen a Takta vize mellett ütöttek tábort, majd a Kassa-hegynek Szerencs felé leereszkedő tetején és az egyik nyúlvány sziklás-köves előkapuján állítatta fel Árpád-vezér a sátrát, később ezt körbeárkoltatta. (3) A honfoglalók által emelt erődítmény, a Taktaföldvár Szerencsről délkeletre, a Takta csatorna keleti partján a Szerencsre és Mezőzomborra vivő út háromszögében fekszik. A Taktaföldvár Árpád-kori sáncának hossza 140 méter, szélessége ugyanennyi. (4) A Taktaföldvár történelmi és társadalmi szerepe is leértékelődött a korai Árpád-korban, jelentősége helyivé vált, vagy talán meg is szűnt. (5) A földvárat mocsár övezhette, fa-föld jellegű volt, napjainkban régészetileg védett, bozótos terület. A X. századtól a várakat kőből, megfelelő kötőanyaggal, hegycsúcsra, folyók összefolyásához és mocsaras területekre építették. (6)

Árpád fejedelem a Takta mellékét Ed és Edemér vezéreinek adta, övéké lett Szerencs is. II. András király (uralkodott: 1205–1235) idejéből származik az emlékezés az első szerencsi várról, amikor III. Honoriusz pápa (pontifikátusa: 1216–1227) az egri káptalant megerősítette a szerencsi tizedben. Ekkor Szerencs a johannita lovagok kezében volt. (7) A johanniták, más néven a Jeruzsálemi Keresztelő Szent János Lovagrend tagjai 1530-tól, miután V. Károly német-római császár Rodoszról történt elűzésük után nekik adományozta Málta szigetét, Máltai Lovagrendként ismertek. A keresztes lovagok a Szentföldre látogató zarándokok számára ispotályt (kórházat és menhelyet) tartottak fenn, és innen származik a johanniták „ispotályosok” elnevezése. Gyógyítással a Szentföld elhagyása után is foglalkoztak, Szerencsen ehhez felhasználták azt a soha be nem fagyó, meleg vizű kénes forrást, amelyet a XIX. századi források még említenek, de az 1930-as években egy kisebb földcsuszamlás miatt elapadt a vize. A feltételezések szerint a johanniták részt vettek 1241-ben a muhi csatában, a tatárok őket és monostorukat is elpusztították. (8)

A keresztesek eltűnése után az egri püspök Szerencset lefoglalta magának és később az itt letelepülő bencéseknek adta, akik Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt apátságot építettek itt, az apátság alapítója ismeretlen.(9) A Benedek-rendiek jelenlétéről több oklevél tanúskodik. 1247-ben IV. Béla király (uralkodott: 1235–1270) egyik adománylevele említi, ahogyan egy 1264–ben keletkezett oklevél is. Farkas fia Domonkost egy 1294. évi oklevél arra kötelezte, hogy kegyúrként állítsa helyre a monostort. A Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt monostor kegyurai a Bogát-Radvány nemzetséghez tartoztak és Szerencs területének legtekintélyesebb birtokosai voltak. E nemzetséghez tartoztak Szerencs más XIII–XIV. századi tulajdonosai: a Monakyak (Monokiak), Izsépiek, Dobiak (Dobyak) és Lúciak. (10)

Sokáig élt a feltételezés a történetírásban, hogy a mai Rákóczi vár elődjét Némethy Ferenc a bencések monostorának romjain építette az 1550-es évek második felében. László Csaba régész 1979 és 1984 között tüzetesen átvizsgálta a szerencsi vár falait, különböző helyeken ásatott kutatóárkot az épületen belül és kívül, azonban az így nyert leletek nem erősítették meg a korábbi időszakok kutatóinak feltevéseit. (11)

A kép forrása: https://www.geni.com/people/Elem%C3%A9r-So%C3%B3s/6000000015770509654

Soós Elemér honvéd ezredes (1844–1929) nyugdíjba vonulása után életét a magyar várak kutatásának szentelte. Több évtizedes térképészeti és terepmunkával, levéltári könyv- és folyóirat-közlések kijegyzésével hatalmas adattárat állított össze a Kárpát-medence erődítményeiről, időben az őskortól az újkorig terjedően. Néhány vár (Tokaj, Szerencs, Sóvár stb.) történetét külön füzetben is megjelentette, ám gyűjtése kéziratban maradt, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őriz. Pontatlanságai ellenére is máig jól hasznosítható. (12) „A szerencsi vár története, hadi és műleírása” című kiadványában a bencés apátság részletes leírása található, melyet a Szerencsen folytatott ásatások ugyan nem erősítettek meg, de érdemes megismerkedni vele. Soós Elemér szerint a monostor szigeten épült, be- és kijáratai az északi és a déli oldalon is át voltak hidalva, kapuval csak a déli oldalon rendelkezett. Az épület eredetileg négyszögbe épült, kápolnája a keleti oldalon volt. Az udvar belső oldalán a falak egykor boltozott nyitott folyosóval rendelkeztek körbe végig mind a földszinten, mind az emeleten. A Benedek-rendi szerzetesek helyiségeiből erre a folyosókra nyíltak az ajtók. Az épület udvarának délkeleti sarkában Soós egy ajtónyílást talált, melyen belépve egy csigalépcső durva tölgyfa faragványa vezetett fel az emeletre, de kijáratát már befalazott állapotban látta és feltételezése szerint ez a csigalépcső vezetett a harangtornyocskába. (13)

A Benedek-rendiek szerencsi jelenlétérő kevés ismerettel rendelkezünk. Egy 1497. évi oklevél szerint a tokaji várnagy szedte a szerencsi tized jövedelmét, és ebből arra lehet következtetni, hogy a szerencsi apátság Tokaj harcászati kötelékébe tartozva, e vár sorsában osztozott. (14) Szerencs tokaji uradalomba tagozódása, a Tokaj-Hegyaljával egyre szorosabbá váló kapcsolatai, a bencés szerzetesek ösztönzése együtt tehették lehetővé, hogy viszonylag korán meghonosodott itt a szőlőművelés. (15)

A szerencsi vár a várháborúk idején

I. (Hunyadi) Mátyás halála után Szerencs és környéke a Szapolyai család birtokába jutott. Szapolyai Imre 1459-ben zálogba kapta az előtte sok kézen megfordult tokaji uradalmat, és a szerencsi apátságnak is urává vált. A zálogbirtokot Szapolyai István gróf örökölte, tőle 1507-ben a korszak leggazdagabb földesurára, Szapolyai Jánosra szállt. (16) A mohácsi csata után, 1526. október 14-re Szapolyai János tokaji rendi részgyűlést szervezett és a három napig tartó tanácskozáson a rendek október 17-én úgy döntöttek, hogy novemberre királyválasztó országgyűlést hívnak össze Székesfehérvárra. Itt Szapolyait királlyá választották, decemberben a Habsburgok oldalán álló urak Ferdinándot kiáltották ki királynak. „A kettős királyválasztás után Hegyalja és vele Szerencs és vidéke több évszázados, hol fellángoló, hol ellanyhuló harcok színterévé vált.” (17) 1527. szeptember 27-én Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János seregei megütköztek Tokaj közelében, a csatában a Szapolyai-párt súlyos vereséget szenvedett, a tokaji uradalom Ferdinándhoz került. Ezt követően a tokaji uradalom és vele Szerencs többször gazdát cserélt, 1540 és 1560 között legalább tízszer. 1532-ben I. Ferdinánd a szerencsi apátságot Bebek Ferencnek, majd öccsének, Jánosnak adományozta. 1541-től a Habsburg és Szapolyai hadakozó felek közé a török is befészkelte magát. 1549-ben rovásadó kivetése végett összeírták Szerencset, ekkor az a tokaji uradalommal együtt Serédy Gáspár birtoka volt. 1556-ban az erdélyi és a magyar rendek megelégelték Ferdinánd király ígéreteit, hogy V. Károly német-római császár támogatásával kiűzi a törököket az országból. A fő- és középnemesek, katonai parancsnokok tömegesen álltak át János Zsigmondhoz. (18)

Némethy Ferenc szobra Tokajban

1557/58 telén Némethy (Németi/Némethi) Ferenc tokaji kapitány elfoglalta a Ferdinánd királyhoz hű Bebek Györgytől Szerencs városát az apátsággal és építkezésekbe kezdett. Az általánosan elterjedt nézet szerint a vár a monostor helyén épült, de ezt az ásatások nem erősítették meg. (19) Soós Elemér a Némethy-féle szerencsi erősségről a következő leírást adta: sziget-vár volt, mely az ősi apátság négyszög épületéből állt. Ekkor nyitották meg az északi kaput, és mindkét kapun felvonó és hulló rács volt. Az északi kapu a városba és a várhegyre vezetett ki, a déli a gazdasági udvarral tartotta fenn az összeköttetést. Soós leírásában több bástyáról tesz említést. Az erődművek a sziget szélét követték, hogy nehogy az ellenség a falak tövében megvethesse a lábát. (20)

László Csaba régészeti feltárásaira alapozva azt állítja, hogy a szerencsi vár semmilyen középkori épületet nem foglal magában. Az elpusztult bencés apátságot a református templomtól délre fekvő kis téren, a hegy lábánál feltételezi. (21) Némethy a lerombolt bencés monostor köveit felhasználva egy castellumot, „erős kastélyt” építtetett. (22)
A Némethy Ferenc-féle erősség a Szerencs felé magasodó Árpád-hegy előtti mocsarak egyik szigetére épült. A szerencsi erősséget az erdélyiekhez tartozó tokaji vár elővédjének szánták és az itt elszállásolt jelentékeny katonai erő feladata volt az Erdélybe vezető fontos kereskedelmi és katonai út felügyelete. (23) A kétszintes, egytraktusú, fallal kerített épület déli sarkához felvonóhidas, háromszintes kaputorony kapcsolódott. Az udvart északról és nyugatról védőfal övezte. A palota földszintjén négy, főként boltozott helyiség volt, az emeleten a homlokzat előtt az udvarról felvezető külső lépcsőn megközelíthetően nyitott pitvar és a belőle északra és délre nyíló két gerendafödémes szoba volt. A pitvarból nyíló két szobában színes mázas, kívülről fűtött cserépkályhák álltak. A toronyszoba emeletén kőkonzolos kandalló szolgált a fűtésre – ez ma rekonstruált állapotában látható. A torony és a palota csatlakozásánál az emeletről induló csigalépcső vezetett a torony felső szintjére. Az udvarra, nyugat felé kőkeretes reneszánsz ablakok néztek, a másik három oldalon csak lőrések törték át a vastagabb külső falakat. (24) Némethy a vártól nyugatra lévő bő- és meleg vizű salétromos-kénes forrás vizével feltöltette a várárkot, a vár környékét elmocsarasította. (25) Némethy szándéka jól sikerült, és Szerencs Tokaj szomszédságában, a Tokajba vezető útvonalon annak mintegy elővárát képezte. (26) A tokaji várkapitány tevékenysége során létrejött szerencsi erősséget többször ostromolták a császári hadak, de csak 1565-ben, Némethy Ferenc Tokajban bekövetkezett halálának hírére adták fel védői Balassa Menyhértnek. (27) Tokaj 1565-ös ostromában részt vett Rákóczi Zsigmond is. (28)

Az őrség kapitulációjával 1565. február 22-én került Miksa király fennhatósága alá, Tokaj tartozékaként. A király tanácsosai már március 5-én javasolták, hogy a János Zsigmonddal folytatott háború befejeztével az erősséget rombolják le, mert őrzésének költségei felemésztenék Tokaj jövedelmeit, ellenséges kézre jutva pedig újabb veszélyt jelentene. Az uralkodó március 24-i előírásában a visszafoglalt várak és birtokok vizsgálatára kiküldött biztosoktól is javaslatot kért arra vonatkozóan, hogy a castellumot megtartsák-e vagy inkább rombolják le. November 22-én Szennyessy Mátyás, későbbi sárospataki várnagy, szolgálataiért adományul Szerencset kérte a castellummal együtt. Ekkor már királyi őrség volt az erődben. (29) Miután János Zsigmond elvonult Tokaj eredménytelen ostromáról, a szultán követelte a foglalások visszaadását hívének, János Zsigmondnak és a pasákat beavatkozásra utasította. A harcok 1567-ig elhúzódtak, a Felső-Magyarország nagy részét végigdúló tatárok Szerencset is felperzselték. (30) Szerencsről egy 1571-ből származó leírás és becslés a következőképpen beszél: „Szerencs falu hajdan apátsági mezőváros volt… Ezt Némethy Ferenc egy apáttól, Monoszlay Péter prezsbitertől csalárdul, oltalom ürügyén kerítette hatalmába kilenc éve… ahol is Némethy várat építtetett részben saját költségén, részben a tokaji alattvalók munkájával, elég széles árokkal kerítve. amiben nagy tömeg hal maradt meg. Hanem most rom a castellum, de még épen áll három »ház« boltokkal vagy boltozatokkal fedetten, és ezeket még most is használhatnák, ha az omladéktól megtisztítanák”. (31)

A szerencsi vár és a Rákócziak

A lassan újra benépesülő települést többen – köztük ismét Szennyessy is – adományul kérték. A Habsburg Birodalom a pénzügyi válságból rendkívüli adók behajtásával és újabb kölcsönök, hitelek felvételével próbált kilábalni. Gyakran előfordult, hogy a végvárak kapitányai és főkapitányai saját zsebükből hitelezték meg a zsoldot, ennek fejében a Kamarától birtokokat kaptak. Ezek a birtokadományok meghatározott időre szóltak és meghatározott zálogösszeg fejében történő úgynevezett vegyes adományozás formájában történt. Az adományos bizonyos, a jószág értékének megfelelő összeget fizetett, majd a visszaváltás vagy a visszaháramlás idejéig a zálogbirtok minden jövedelmét élvezhette a kamat fejében. (32) A szorongató pénzügyi helyzetben lévő Szepesi Kamara többször kínálta Szerencset zálogul kölcsönök fejében, de a Kamara nem tartotta tanácsosnak, hogy Tokaj várát huzamosabb időre egyik legjövedelmezőbb tartozékától megfosszák. Az uralkodó kezdetben elzárkózott Szerencs elzálogosítása ellen, de 1579-ben Rudolf utasította a Kamarát, hogy minél magasabb áron, azonban csak a visszavásárlás jogát fenntartva adja el alkalmas személynek a falut, melynek bevételéből Sárospatakot kívánták visszavásárolni a Dobóktól. Az igénylők között ott szerepelt Rákóczi Zsigmond (1544–1608) neve is, aki ekkor szendrői lovaskapitány volt. Valószínűleg családi kapcsolatain keresztül is ismerte Rákóczi Zsigmond Szerencset, mivel édesanyja Némethy Sára volt, és egy 1544. január 31-i ítéletlevél Sára fiú testvéreiként Imrét, Ferencet és Jánost nevezte meg. Ferenc lett Tokajnak az a kapitánya, aki a vár védelmében esett el a Szapolyaiak oldalán 1565-ben. (33)

Rákóczi Zsigmondnak szendrői főkapitánysága éveiben 50.448 forinttal maradt adósa a Kamara. Rákóczi Zsigmond az apátság feletti kegyúri jogaira és ősei temetkezési helyére hivatkozva – mint Bogát-Radvány nemzetségbeli – kizárólagos igényt tartott a birtokra, melyért 3.000, majd 3.500, végül 4.000 forintot (34) ajánlott fel, hogy ha örökjogon nem is, de legalább tíz évre biztosítsák neki Szerencs falu tulajdonát. Kikötötte, hogy itteni építkezéseinek költségét a visszaváltáskor térítsék meg neki. A Kamara támogatta Rákóczi kérését és 1579. december 2-i felterjesztésében javasolta a királynak, hogy szolgálataiért és a törökön aratott győzelmeit méltányolva 4.000 forintért 4–5 évre adják neki zálogba Szerencset és vállalja építési költségeinek megtérítését 2–3.000 forint erejéig. (35) Az ügyben Rákóczi Zsigmond megszerezte két befolyásos püspök, Radéczi István egri és Bornemissza Gergely váradi püspök támogatását. Időközben Ernő főherceg, Rudolf király öccse és magyarországi helytartója, az elzálogosítás ellen fordult, de mire tilalma megérkezett, a Kamara és Rüber főkapitány Rákóczi Zsigmond kezére adta Szerencset, s mivel később sem tudták neki törleszteni az adósságot, az uralkodó tudomásul vette az elzálogosítás tényét és hamarosan jogszerű zálogbirtokosának ismerte el Rákóczit. A következő években a zálogösszeget Rákóczi újabb kölcsönei és elmaradt fizetései fejében az uralkodó többször megemelte, és a birtok Hernádnémetivel és Bass pusztával, majd Megyaszóval kiegészülve az eredeti zálogösszeg többszörösének fejében Rákóczi tulajdonában maradt, aki a leleszi káptalannal be is iktatta magát Szerencs birtokába. Szerencs megszerzésével Rákóczi Zsigmond nagy lépést tett a nagybirtokosok közé emelkedés irányába, és bekapcsolódott az egyik legnagyobb hasznot hozó ügyletbe, a borkereskedelembe. (36) A borkereskedelemből származó jövedelméből újabb birtoktesteket vásárolt és ezekkel megteremtette a későbbiekben híressé vált Rákóczi vagyont. Szerencs vára és uradalma a vissza nem fizetett zálogösszegek okán 1603-ban végleges királyi adománnyal a Rákóczi család birtokába került.

Rákóczi Zsigmond az 1580-as évek elején építkezni kezdett Szerencsen. Az évtized végén már Szerencsen lakott, első feleségének (Mágóchy András özvegye, Alaghy Judit) is ez volt a „szokott lakóhelye”. (37)
Rákóczi Zsigmond 1592-ben kérvényezte, hogy az építkezési költségeire tekintettel 3.000 forinttal emeljék meg a zálog összegét. A Szepesi Kamara 1592. október 14-én készült leírásában a következő tájékoztatást és javaslatot adta: „Ami a szerencsi épületet illeti, az vár- és erősségforma. Alkalmatos, nagyszámú és tágas lakóhelyiségeken kívül várfalakkal, tornyokkal és elég mély árokkal rendelkezik. Ez a castellum Tokaj és Ónod vára között fekszik úgy, hogy szükség idején az ellenség próbálkozásai ellenében e vidék védelmében nem csekély jelentőséggel bírhat. Mivel pedig az építkezés nem csupán 3000 forintot, hanem vélhetően jóval többet emésztett fel, alázatosan úgy látjuk, megengedhető, hogy Rákóczi uram számára, ha több nem, de mégis 1500 forint az építkezésre fordított költségek fejében az említett jószágok zálogösszegéhez irassék.” (38) A felajánlott összeg a felét sem érte el annak, amit Rákóczi Zsigmond ténylegesen építkezésre fordított, ezért arra kérte Mátyás főherceget, hogy rendeljen ki az épület felmérésére alkalmas építészeket. A főherceg 1595. március 14-i levelében utasította a Kamarát, hogy az épületek igazságos becslésére hozzáértő „architectusokat” küldjön ki. A Kamara 1595 tavaszán a feladat elvégzésére Kassáról két városi kőművest, két asztalos és két tüzérségi ácsot rendelt ki, a bizottság vezetésére Eger várának itáliai építészét, Christoforo Stellát jelölte ki. A bizottság egy magyar és egy német nyelvű becslést nyújtott be, melyek picit eltérnek, de jól kiegészítik egymást. A becslők a felmérést a déli oldalon álló kaputoronytól kiindulva és az épületet óramutató járása szerint körüljárva szárnyanként mérték fel. (39) A becslők felmérték a várat és a Rákóczi Zsigmond által átépíttetett református templomot is, ez az első leírás a szerencsi várról. Szerencs legrégebbi temploma a XIII. században épült, eredetileg román stílusban. Az épületet 1480-ban átalakították, ekkor készült el a gótikus torony. A templomot 1595-ben Rákóczi Zsigmond református hittársainak adományozta és támogatásával jelentős változtatások történtek az épületen. (40)

László Csaba régész a szerencsi várról szóló előadása közben a szerencsi Zempléni Múzeumban, Múzeumok Éjszakája, 2018.

A becslésekhez rajz is készült, de azok sajnos nem maradtak fenn. A dokumentumokat a Kamara 1595. május 12-én elküldte Mátyás főhercegnek. A kísérő levélben azt írták, hogy a becslés összege igen magas, a 12.000 forintot is meghaladja, ezért azt javasolják, hogy újból tárgyaljanak Rákóczival és elégedjen meg az előzetesen kért 3.000 forinttal. Amennyiben ezt visszautasítaná, azzal kell érvelni, hogy előzetes egyeztetés nélkül építkezett, illetve több olyan dolgot is építtetett (pl. nagyszámú lakóhelyiség, fényűző templom), melyet ráért volna békésebb időkre halasztani. Mivel Rákóczi nem kapott választ, ismét kérelemmel fordult Mátyás főherceghez, aki 1596. március 2-án továbbította Rákóczi kérelmét a Kamarának és igyekezett megsürgetni őket. 1596. november 9-én Rudolf utasította a Kamarát, hogy korábbi javaslatuknak és indokuknak megfelelően győzzék meg Rákóczit, hogy elégedjen meg az eredetileg kért 3.000 forintnyi költség elszámolásával. A Kamara 1597. január 30-án jelentette, hogy nehezen, de megegyezett Rákóczival. Rudolf 1602. szeptember 7-i okiratában az építési költségek beszámításával megemelte a zálogösszeget. (45)
1603-ban Rudolf végleges adománylevelet adott Rákóczi Zsigmondnak Szerencs váráról és uradalmáról.
Rákóczi Zsigmond életében a szerencsi vár a családi élet központjául szolgált. Itt születettek meg fiai: György, a későbbi erdélyi fejedelem (1630–1648) 1593. június 8-án; egy évvel később Zsigmond, majd 1596-ban Pál, a későbbi országbíró. 1602 tavaszán Szerencsen házasodott össze Rákóczi Zsigmond Alaghy Bekény Judittól született Erzsébet nevű lánya az ungi főispán fiával, Homonnai Drugeth Bálinttal. A főúri esküvőre 1602. május 19-én került sor. (46)
1608. december 5-én Felsővadászon meghalt Rákóczi Zsigmond. Kérésére Szerencsen temették el, hamvai máig a református templomban nyugszanak.

Rákóczi Zsigmond vörösmárvány tumbája a szerencsi református templomban

Rákóczi Zsigmond halála után a szerencsi uradalmat felosztották fiai. A belső vár déli szárnya Györgyhöz, a keleti palota egy része Zsigmondhoz került, a nyugati és az északi palota Pálé lett. (47) György 1616-ban feleségül vette Lórántffy Zsuzsannát és Sárospatakra költöztek. Néhány év múlva Zsigmond sógornőjét, Lórántffy Máriát vezette oltárhoz, majd az ifjú pár Szerencsre költözött, azonban hamarosan mindketten meghaltak. A legfiatalabb testvér elköltözött Felső-Magyarországról, a szerencsi uradalom és a vár Rákóczi György, a későbbi erdélyi fejedelem birtokába jutott. (48) Ekkortól a XVIII. század végéig Szerencs már nem töltött be főúri rezidencia szerepet, hanem csak békés birtokközpont volt, melynek várában csak kis létszámú őrség és a szükséges gazdasági személyzet kapott helyett. (49)

Rákóczi Zsigmond legifjabb fia Pál részére 1632-ben, majd annak fia László nevében 1650-ben készült inventárium (jegyzék, leltár). Az írásos feljegyzéseket a falkutatási megfigyelésekkel egybevetve a régészek a belső vár nyugati és északi felének XVII. század első felében lévő helységkiosztását a következőképpen rekonstruálták: az északi szárny nyugati felében gerendafödémes nagyterem volt, ettől keletre nyitott pitvar nézett a vár udvarára. A pitvartól északra a vár tömbjéből toronyszerű építmény nyúlt ki. A vár északkeleti sarokszobája volt az asszonyház, délre mellette – várudvarra néző ablakkal – a leányasszonyok háza, majd a pitvar. A Rákóczi Zsigmond által épített vár nyugati oldalán a XVII. század végén 17 méter hosszú, földszintes szárny kapcsolódott az északi nagy palotához, ennek emeletén volt a nyári ház. A nyári ház a traktus teljes szélességét lefedő, fából faragott korlátos nyitott terasz volt, amely átjárást biztosított az udvar délnyugati sarkától az északi palotaszárnyba. 1632 előtt a nyári ház északi kétharmadát beépítették és a források az így létrejött helyiséget úr házának nevezik. A belső vár többi emeleti helyisége Rákóczi György és leszármazottai birtoka volt. A leírások többek között beszámolnak az ebédlőpalotáról („Zöld nevű palota”), „Úr eö Ngsa Haza”-ról, „Asszony eö Ngsa háza”-ról és a „Leány Asszonyok háza”-ról. (50) I. Rákóczi György erdélyi fejedelemsége idején a szerencsi várban főként mezőgazdasági termékeket tároltak (pl. komló, lencse, árpa) és mezőgazdasági eszközöket (lapos kapa, szénavilla, fagereblye). A vár alsó szintjén helyett kapott az alsó pitvar, sötétpitvar, ecetesház, számtartóház, a régi sütőház, a kápolna pitvara, kápolna, fürdőház, sáfárház, belső kapuköz, drabant-ház, konyha tornáccal, sütőház pitvarral és kamrával. A huszárvárban egy hosszú istálló, romladozó vámház, haltartó, major-ház, marha-rekesz, nádfedelű barom-állás, borjú ól, fedél nélküli kőház és a ludaknak egy ól volt. A várhoz tartozott egy csűröskert és egy veteményeskert. Volt jégverem és kaloda is. A Rákóczi Pállal közösen birtokolt területen volt egy malomház, tapaszos sövényházacska. A külső várból egy híd vezetett ki, melyet ágyúk őriztek. A külső kapuközben tömlöcház, öreg konyha, öreg pad, közös fegyverház kapott helyet. A külső várban volt elhelyezve a puskapor az úgynevezett porházban. A külsővárban volt még egy új sütőház és egy ház, amiben a konyhafelszereléseket tárolták. A vár udvarán pávák, a vár árkában hattyúk úszkáltak. (551) A veteményeskertben többféle vetemény (káposzta, petrezselyem, vereshagyma, dinnye stb.) termett, volt itt három jégverem, egy méhes-szín és a majorház. A csűröskertben disznóólak, barom-állás, ökörpajta, libaól, juhász-ház és fedetlen csűr volt. (52)

I. Rákóczi György fejedelemsége alatt, a harmincéves háború (1618-1648) idején 1644-ben a császáriak megtámadták Szerencset, a várat feldúlták, a templomot kirabolták és feltörték Rákóczi Zsigmond családi sírboltját, a csontokat szétszórták. A fejedelem a történtek megtorlására Kemény Jánost küldte 15.000 fős sereggel. Kemény 1644. június 14-én visszafoglalta a várat és a vár árulóját, a tiszttartót a kastély kapujára felakasztatta. Hamarosan Rákóczi György változtatásokkal helyreállítatta az épületet, ekkor falazták be a belső vár nyugati oldalán fekvő nyitott tornácot. (53)
Az 1660-as évek elején török seregek pusztítottak Észak-Magyarországon. I. Lipót császár zsoldosokat küldött ellenük Raimondo Montecuccoli vezetésével. A császári csapatok egy része Szerencs mellett táborozott le és ekkor készült el a vár első ismert alaprajza, melyet Sicha Lukács György (Lucas Georg Ssicha) készítette el 1663-ban. Jól felismerhető a vár hármas tagolódása, a várat és a várost körülvevő védművek, és a megközelíthetőséget megnehezítő mesterségesen táplált mocsár. Ekkor még északról nem volt bejárat, csak délről lehetett az előváron, a külső váron, a vizesárkokon és a felvonóhidakon át eljutni a belső várig. (54)

Sicha Lukács György rajza a várról

1672–1678 között Szerencs Habsburg kézen volt, helyőrsége osztrák katonákból állt. 1680-ban Thököly Imre hadvezére, Teleky Mihály foglalta el, de 1685 szeptemberében Szerencs Wallis gróf császári dandár kezébe került. A leírások szerint az épület ekkor már erősen megrongált állapotban volt. (55)

A XVIII. század elején a szerencsi várat ismét a Rákóczi család birtokolta. II. Rákóczi Ferenc életének több eseménye is köthető a településhez: Bécsből hazatérve feleségével gyakran itt szállt meg, a nyarak elejét általában itt töltötte, 1697-ben itt érte a hegyaljai felkelés híre. A vezérlő fejedelem szabadságharca idején számos magas rangú követfogadás történt a várban, 1710-ben pedig elrendelte a szerencsi vár megerősítését. II. Rákóczi Ferenc 1710. október 5-én járt utoljára Szerencsen. (56) A szatmári béke után pár évvel, 1715-ben rendezte az udvar a Rákóczi-birtokok sorsát. Rákóczi Ferenc részét elkobozták, de a hatalmas vagyon fele testvére, Julianna kezén maradt, aki Aspremont hercegnéje volt. A vár nyugati fele Rákóczi Julianna és Rákóczi László (Rákóczi Zsigmond Pál fiának egyetlen fiúgyermeke) Erzsébet lánya révén az Erdődy családhoz került. Az Erdődyek a belső vár nyugati és északi részén elbontották az első szint deszkamennyezetét és helyette kétszintes, faszerkezetű magtárat építettek belső lépcsővel. A Királyi Kamara része Illésházy Miklós udvari kancellárhoz, majd Grassalkovich Antalhoz került. Tőle Szirmay Tamás ezredes vette meg, majd az Almássyak kezébe jutott. Később az Aspremontok része is zálogul az Almássy családhoz került, majd tőlük Szirmay György gróf birtokába jutott. Tőle Szirmay Sándor gróf huszárőrnagy örökölte és 1945-ig e család tulajdonában állt a vár. (57) A Szirmay család kőből faragott címere, az ollói között koszorút tartó rák a vár északi kapuja felett, az egykori torony helyén található.

A szerencsi vár a XVIII–XX. században

A XVIII. században a vár elvesztette korábbi katonai stratégai szerepét és az épületen jelentős átalakulások történtek, melyek során a vár várkastély jelleget öltött és továbbra is a település legjelentősebb épülete maradt. A templomokról és a várról a II. József (uralkodott: 1780–1790) kori katonai térképhez készült leírásban a következő szerepel: „A három templomot meglehetősen szilárdra építették, de az öreg vár a legszilárdabb épület, és szükség esetén egy zászlóalj is visszavonulhat ide, noha a vár egy általános támadás ellen semmiféle védelemmel sincs ellátva… A gazdasági épületek ugyancsak nagyon szilárd épületek és körfallal lettek körülvéve, s szükség esetén is befér egy zászlóalj, és hosszabb-rövidebb ideig képes lenne tartani az épületet.” (58)
Az Almássyak nevéhez fűződik a szerencsi katolikus plébánia működésének felújítása 1742-ben és a templom épületének megépíttetése 1750–1764 között. Ekkor bontották el az északi tornyot és kaput nyitottak ebből az irányból. A XVIII. század második felében került lebontásra a keleti és a nyugati torony is, a vizesárkot betemették, a palánkot elbontották. A külső várban a két olaszbástya között és a nyugati részen barokk épületeket emeltek, a keleti oldalra nagyméretű magtárat építettek. Elbontották a felvonóhidakat és a vár körül park került kialakításra, benne kis tóval, melyet a középkori források vize táplált. A belső vár keleti szárnya és a déli torony megmaradt lakásnak, a XX. század elején a Szirmay család a keleti részen további átalakításokat végeztetett a lakályosság jegyében. (59) Lakószárnyként a tóra néző keleti traktusokat használták, amely elé a XIX. század végén–XX. század elején megépítették a külső lépcsős teraszt. (60) Szirmay György idején a két bástyát lebontották, építőanyagaikból üvegház épült. (61)

1945 után a vár épületegyüttesének több lakója volt, de az épület és a park állaga folyamatosan pusztult. Az 1960-as években merült fel a vár megmentésének gondolata és 1968-ban Valter Ilona régész vezetésével elkezdődött a régészeti feltárás és a vár rekonstrukciója. Erdei Ferenc szerencsi származású műemléképítész tervei alapján 1979-ben elkezdődött a belső vár helyreállítása, melynek során az épület későreneszánsz jelleget kapott. (62) A magtárépületben kapott helyett a színházterem, a délkeleti bástyában a színház előtere, a déli kétszintes épületben a szálloda és a délnyugati bástya, részben helyreállítva, a kazánháznak biztosít helyet.
1991. október 23-án adták át rendeltetésének az épületet, melyben a Városi Kulturális Központ és a Zempléni Múzeum kaptak helyet. A vár északi kapujánál található Szathmáry Gyöngyi szobrász Rákóczi Zsigmondról készített kőszobra.

A szerencsi várkert

A várhoz tartozó parkot északról a Rákóczi út, a Kisboldogaszony templom, a Szerencsi Fürdő, keletről a Bólyai János Katolikus Általános Iskola, délről a Huszárvár utca, nyugatról a Sallai utca határolja. A nagyjából 250-300 m² alapterületű igényesen kialakított zöldövezet (díszkert), több különböző élőhelytípust kínál az itt élő állatvilágnak. Megkülönböztethetünk vizes, időszakosan vizes, fás és bokros élőhelyeket, de az emberi környezethez még szorosabban ragaszkodó állatok is megtalálják életfeltételeiket (pl. verebek, denevérek). Jelenlegi növényvilágát több mint 40 növény, gerinces állatvilágát pedig 51 faj képviseli. Döntő többségüket a kicsi énekesmadarak teszik ki. Tavasszal, fészkelésük idején éneküktől hangos a park. A terület növényei közül a fás szárúak az uralkodók, közülük is a kocsányos tölgy, a juhar, különböző akác- és fűzfajok valamint a hárs dominál. Kiemelkedő természetvédelmi és állattani értéket képvisel a várkert vizes élőhelyein rendszeresen látható mocsári teknős. Különlegességként említhető az alig 0.1 ha területű, közepénél 1.5 m mély várkerti-tó, ami a park észak-keleti részén elhelyezkedő, dísztó funkciót betöltő állandó vízborítottságú látványelem. Az egykori mocsárvilágra napjainkban már csak egy, a várpark nyugati oldalán található, környezetébe mozaikszerűen illeszkedő kis kiterjedésű nádas-gyékényes emlékeztet, de természetesen ez az apró mocsárfolt is rengeteg változáson ment keresztül a távoli- és közelmúltban egyaránt. (63)

A szerencsi vár és várkert egész évben várja a látogatókat.

Jegyzetek:
1 Siska József: Szerencs–Zempléni Múzeum. Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára 440. TKM Egyesület, 1992. 5. A továbbiakban: SISKA 1992.
Barna János írásából tudjuk, hogy a területet és környékét a XIV. - XVIII. század között, mesterséges módon kialakított, kiterjedt mocsaras, lápos környezet borította, illetve vette körül, amelynek vízellátását és borítottságát, kénes forrás biztosította. Ezt az állapotot szüntették meg a XIX-XX század idején a lecsapolási munkálatok. Az ilyen és hasonló, nagy volumenű munkafolyamatok (iparosodás, infrastruktúra kiépítése, mezőgazdasági területek kiterjesztése stb.) országszerte – így e területen is – gyakorlatilag végérvényesen átalakították a térség egykori természetes és természetszerű körülményeit. Ld.: Dr. Barna János (szerk.): Szerencs és vidéke. Magyar Városok Monográfiája IX. Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Bp. 1931. 13–14. A továbbiakban: BARNA 1391.
2 Dr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Natura, Budapest, 1971. 240. A továbbiakban: KALMÁR 1971.
3 Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. http://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm; Soós Elemér: A szerencsi vár története, hadi és műleírása. Fráter és tsa. Budapest, 1917. 4. A továbbiakban: SOÓS 1917.
4 Dr. B. Hellebrandt Magdolna: Szerencs régészeti leletei. // Dr. Frisnyák Sándor–Dr. Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs, 2005. 47–70. 47.
A Taktaföldvár megközelítőleges GPS koordinátái: 48°07’37.75É és 21°14’25.65’’K
5 Dr. Takács Péter: Szerencs története. // Dr. Frisnyák Sándor–Dr. Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs, 2005. 71–154. A továbbiakban: TAKÁCS 2005.
6 KALMÁR 1971. 240.
7 SOÓS 1917. 4.
8 Fazekas Lászlóné: Szerencs. Szerencsi Hírek Szerkesztősége. Szerencs, 1997. 5. A továbbiakban: FAZEKASNÉ 1997.
9 SOÓS 1917. 5.
10 FAZEKASNÉ 1997. 5.; SOÓS 1917. 5–6.; BARNA 13.
11 László Csaba kutatási eredményeinek publikálásáig a vár valamennyi kutatója a vár építését a bencés monostor romjaihoz kötötte.
12 Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. V. kötet. Tudomány 2. Társadalomtudományok. Babits, Bp. 2000. 422. Elektronikus formában elérhető: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1347.html
13 SOÓS 1917. 6.
14 SOÓS 1917. 8.
15 TAKÁCS 2005. 76.
16 TAKÁCS 2005. 76–77.; László Csaba: A szerencsi várkastély. Kézirat. Zempléni Múzeum, Szerencs 1798/84. 2. A továbbiakban: LÁSZLÓ 1984.
17 LÁSZLÓ 1984. 2.
18 TAKÁCS 2005. 77–79.
19 László Csaba: A szerencsi vár és inventáriumai. // Bardoly István–Haris Andrea (szerk.): Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Művészettörténet–Műemlékvédelem XI. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest, 2002. 317–363. 317. A továbbiakban: LÁSZLÓ 2002.
20 SOÓS 1917. 11–13.
21 László Csaba: Reneszánsz nyíláskeretek a szerencsi várban. // CASTRUM 8. (2008). 109–127. 114. A továbbiakban: LÁSZLÓ 2008.
22 LÁSZLÓ 2008. 109.
23 Siska József: A szerencsi vár építéstörténete. // Bencsik János–Várhelyi Gyula (szerk.): Adatok Szerencs és Dél-Zemplén történetéhez I. (Helytörténeti tanulmányok.) Városi Kulturális Központ, Szerencs, 1995. 49–58. 49. A továbbiakban: SISKA 1995.
24 LÁSZLÓ 2002. 317.; LÁSZLÓ 2008. 114–115.
25TAKÁCS 2005. 79.
26 SOÓS 1917. 9.
27 Az eredménytelen ostromokról ld.: SOÓS 1917. 8–9.
28 Hangay Zoltán: Rákóczi Zsigmond kora társadalmában. Kandidátusi értekezés. Fapadoskonyv.hu Kft., 2011. 24. A továbbiakban: HANGAY 2011.
29 Détshy Mihály: Rákóczi Zsigmond szerencsi vár- és templomépítkezésének dokumentumai. // HOM évkönyv 25–26 (1986/1987). 229–242. 229. A továbbiakban: DÉTSHY 1986.
30 HANGAY 2011. 25.
31Idézi: DÉTSHY 1986. 230.
32 HANGAY 2011. 44.
33 HANGAY 2011. 18.
34 Az adatok forrása: DÉTSHY 1986. 231. Soós Elemér 9160 forintos zálogról tesz említést és Rákóczi Zsigmondot egri kapitányként tünteti fel: SOÓS 1917. 13. A 9160 forint már az 1586. decemberi, emelkedett zálog összege volt. Ld.: DÉTSHY 1986. 233. 9. lábjegyzet.
35 DÉTSHY 1986. 231.; HANGAY 2011. 44–45.
36 DÉTSHY 1986. 232–233.; HANGAY 2011. 44–45.
37 LÁSZLÓ 2002. 318.
38 Idézi: DÉTSHY 1986. 234.
39 DÉTSHY 1986. 235.; LÁSZLÓ 2002. 319.
40 FAZEKASNÉ 1997. 13.
41LÁSZLÓ 2002. 319.; DÉTSHY 1986. 237–238.
42 LÁSZLÓ 2008. 116.
43 DÉTSHY 1986. 238.
44 LÁSZLÓ 2008. 117.
45 DÉTSHY 1986. 239–240.
46 HANGAY 2011. 188.
47LÁSZLÓ 2008. 112.
LÁSZLÓ 2002. 319. oldalon így szerepel a megosztás: A belső vár keleti és déli fele György birtokába került, a vár többi része a külsővárral együtt közös birtokban maradt.
48 LÁSZLÓ 2008. 113.
49 LÁSZLÓ 2002. 320–321.; LÁSZLÓ 1984. 6.
50 LÁSZLÓ 2002. 325–326.
51 TAKÁCS 2005. 82.
52 TAKÁCS 2005. 82–83.
53 SOÓS 1917. 15.; FAZEKASNÉ 1997. 6–7.; SISKA 1995. 50.
54 FAZEKASNÉ 1997. 7.; SISKA 1995. 50.
55 SOÓS 1917. 17.; FAZEKASNÉ 1997. 7.
56 FAZEKASNÉ 1997. 7.
57 SOÓS 1917. 18.; SISKA 1995. 50–51.
58 Idézi: Dr. Csorba Csaba: Szerencs műemlékei. // Dr. Frisnyák Sándor–Dr. Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs, 2005. 155–173. 156.
59 SISKA 1992. 8–9.; SISKA 1995. 51.
60 LÁSZLÓ 2008. 114.
61 SOÓS 1917. 19.
62 SISKA 1992. 9.; Valter Ilona: Szerencs. // Várépítészetünk. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975. 261–267.
63 A park élővilágával foglalkozó rész Krusinszki Ferenc írása.

Bibliográfia:

Dr. Barna János (szerk.): Szerencs és vidéke. Magyar Városok Monográfiája IX. Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Bp. 1931.

Dr. Csorba Csaba: Szerencs műemlékei. // Dr. Frisnyák Sándor–Dr. Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs, 2005. 155–173. 165.

Détshy Mihály: Rákóczi Zsigmond szerencsi vár- és templomépítkezésének dokumentumai. // HOM évkönyv 25–26 (1986/1987). 229–242.

Fazekas Lászlóné: Szerencs. Szerencsi Hírek Szerkesztősége. Szerencs, 1997.

Hangay Zoltán: Rákóczi Zsigmond kora társadalmában. Kandidátusi értekezés. Fapadoskonyv.hu Kft., 2011.

Dr. B. Hellebrandt Magdolna: Szerencs régészeti leletei. // Dr. Frisnyák Sándor–Dr. Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs, 2005. 47–70.

Dr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Natura, Budapest, 1971.

Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. V. kötet. Tudomány 2. Társadalomtudományok. Babits, Bp. 2000.

László Csaba: A szerencsi vár és inventáriumai. // Bardoly István–Haris Andrea (szerk.): Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Művészettörténet–Műemlékvédelem XI. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest, 2002. 317–363.

László Csaba: A szerencsi várkastély. Kézirat. Zempléni Múzeum, Szerencs 1798/84.

László Csaba: Reneszánsz nyíláskeretek a szerencsi várban. // CASTRUM 8. (2008). 109–127.

Siska József: A szerencsi vár építéstörténete. // Bencsik János–Várhelyi Gyula (szerk.): Adatok Szerencs és Dél-Zemplén történetéhez I. (Helytörténeti tanulmányok.) Városi Kulturális Központ, Szerencs, 1995. 49–58.

Siska József: Szerencs–Zempléni Múzeum. Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára 440. TKM Egyesület, 1992.

Dr. Takács Péter: Szerencs története. // Dr. Frisnyák Sándor–Dr. Gál András (szerk.): Szerencs monográfiája. Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs, 2005. 71–154.

Soós Elemér: A szerencsi vár története, hadi és műleírása. Fráter és tsa. Budapest, 1917.

Valter Ilona: Szerencs. // Várépítészetünk. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975. 261–267.

Végh Ferenc: Török kori végváraink. // http://arkadia.pte.hu/tortenelem/cikkek/vegh_torok

Dr. Bodor Mária