Viszont van úgy, hogy nem megy a mesekönyv és a fejből való mesélés sem, mert például nem volt hangom egy ideig vagy épp a konyhában kell tüsténkedni, az Öregkirály egyedül meg nem mindig tudott mesélni, így maradtak a tévés mesék. Itt jött viszont a döbbenet, főleg mostanában. Mindegy, hogy a netről válogatom vagy keresek valamilyen csatornát. Régi és új mesék is kerültek a kedvencek közé, nem is azokkal van a probléma, hiszen a nagy Ho-ho-ho horgász, dr. Bubó és Frakk ugyanolyan örömmel jelennek meg, mint Thomas, a gőzmozdony. A problémát inkább azok a részek jelentik a mesékben, amit mi nem úgy élünk meg. Főleg karácsony közeledtével. Döbbenten látom, hogy szinte alig akad olyan történet, ahol ne együtt díszítenék a karácsonyfát, készítenének ajándékokat. Nálunk meg az angyalkák és a Jézuska hozza…. Talán más családok is vannak még így. Tehát nyugalomban nézzük a mesét együtt a gyerekekkel és egyszer csak elindulnak a mesefigurák a fáért, utána díszítik, készítik az ajándékokat, adják át egymásnak…és én látom, hogy nem igazán tudok mit tenni. Nem kapcsolhatom le azonnal a mesét, hiszen ők nézik és azt nem szokás. Kezdjek el magyarázkodni? Mondjuk volt már ilyen – az állatoknak nem visznek az angyalok ajándékot… de akkor is kérdő szemek tekintenek rám… A mesék mellett pedig megjelennek a reklámok, ahonnan még durvábban látják és hallják, hogy karácsonyra ki mit vegyen, kinek mit adjunk…

Természetesen lehet mondani, hogy ne kapcsoljam be… Igen, lassan eljutunk idáig, de ez engem inkább elszomorít. Nem értem ugyanis, hogy pici gyermekeknek szóló mesékben miért nem lehet meghagyni azt a titokzatosságot, amit a karácsony magában rejt. A nagyobbak már úgysem nézik ezeket a meséket. A mesecsatornákon és az interneten is, hiába választom ki az adott történeteket, hogy na most ez pont jó lesz, mert biztosan ott fog belibbenni egy kedves reklám arról, mi is a legjobb ajándék karácsonyra. Épp elég lesz majd később, az óvodában megbirkózni ezekkel a dolgokkal, hiszen ott már sok családból lesznek együtt a gyerekek, ahol biztosan lesznek nagyobb testvérek is, vagy akár olyan családok is, akik együtt készülnek. Nem ítélem el őket, hiszen ezek az ő hagyományaik, szokásaik és én is nagyon boldog voltam, amikor elmúltam 10 éves és együtt díszíthettem apukámmal, mivel a testvérem kórházba került és beavattak, mint „nagyot” az igazságba. De egészen odáig számomra ott volt a karácsony rejtélye, izgalma.

Lehet, hogy sokak naivnak tartanak és olyannak, aki egy régi világban él, de én vállalom, hiszen a világ így lesz igazán színes. Csak hagyjuk ilyen sokfélének lenni és néha meseíróként arra is gondolni, hogy esetleg olyanok is találkoznak a történetekkel, akik nem a szüleiktől, hanem onnan fognak értesülni arról, ki is hozza az ajándékokat.

Rószegh Lili