Elemek megjelenítése címkék szerint: utazás

Áldott emlékű autósoktatóm mindig azzal biztatott, hogy a téli vezetés borzalmaiért kárpótolja a vezetőt az, hogy a lehullott levelek miatt legalább a KRESZ-táblák láthatóvá válnak (amíg hófúváskor el nem tünteti a hó - de ezt most tényleg csak zárójelben jegyzem meg).
Mióta felhívta a figyelmemet erre a tényre, igyekszem akkor is észrevenni olyasmiket, amiket korábban nem sikerült, amikor nem autóval vagyok.

Legutóbb egy konkrét emlékpark és a benne álló szobor került a látókörömbe.

Hogy mi is a szabadság, azt mindenki magából kiindulva tudja leginkább megfogalmazni. Saját értékrendje, élete, tapasztalatai figyelembevételével. Amikor a versenyszférában dolgoztam, számomra a szabadság egész egyszerűen azt jelentette, hogy "az, amikor akkor addig alszom, ameddig fel nem ébredek magamtól". Aztán életformát váltottam és az elmúlt időszakban új definícióban bukkant fel bennem ez a fogalom: "Szabadság az, amikor én döntöm el, hogy mit olvassak." A mostani munkám miatt ugyanis sokat olvasok, korszakbeli és műfaji változatosságra nem lehet panaszom. Számomra az vált szabadsággá, amikor barátok, ismerősök által ajánlott, vagy a Sors révén elém tett, esetleg korábban már olvasott, de újra olvasást kívánó könyvet forgathatok.

Zsabokorszky Jenő pécsi fényképész felvétele a Pécsi Egyetemi Könyvtárról (a fotó képes levelezőlapon volt forgalomban a két világháború között)

Egy párezer fős zempléni településen hajtok át. Tavasz lenne. Lenne, mert csak a naptárból tudjuk, hogy mi az aktuális az évszak. Amúgy hideg, szeles, hófúvással tarkított 2013 márciusa.

Kegyetlenek az útviszonyok. S erről most nem közvetlenül az időjárás tehet. A városon belüli legnagyobb megengedett sebesség egyelőre csak távoli álom számomra. Olyan kátyúkat látok, amik kimerítik a tudományos fantasztikum fogalmát. S kikerülhetetlenek. Annyi van belőlük, hogy a közlekedők esélytelenek ellenük. Tudom, hogy mind mély. Látnom sem kell az alját, akkor is tudom. Érzem.