Azt szokták mondani, hogy életünk fontos eseményei szinte észrevétlenül jelennek meg, s csak utólag visszatekintve ismerjük fel jelentőségteljes szerepüket. – Lehet, hogy ez igaz sok mindenben, de akkor biztosan nem, amikor hirtelen méhrajtulajdonosokká válunk. Legalábbis nálam így volt – egyszer csak megjelentek, és valóban szorgos méhekként dolgoztak azon, hogy lakájossá tegyék a redőnytokomat. Boldog és rendkívül népes család kezdett gyűjtögetni a kiskertben éppen aktuálisan nyíló virágokon.

A címet még folytathatnám: menyasszony – vőlegény – lakodalom – zenekar – tánc – evészet és ivászat – koszorúslány – vőfély – örömködő szülők – idegileg kikészülő rokonság és persze ifjú pár... Május, általában a lányok nagy része egy gyönyörű, napfényes májusi napon szeretné királylányos ruhában kimondani az Igent... a lányok nagy része... Számomra ugyanis annak ellenére, hogy kissé királylányos a természetem, szeretem a tündérmeséket és el nem feledhető módon a királyfikat, helyesebben egy Királyfit, nos, ennek ellenére a rokonságomban eddig lezajlott mindenféle esküvőtől és főleg lakodalomtól a hideg rázott ki. Nem rajongok a nagy hagyományos össznépi mulatozásért és akárhogy is próbálom, nem tudom magam rávenni ezen ősi magyar szokás megkedvelésére.

A növényszimbolikával foglalkozó sorozatunk következő részében virágokat mutatunk be jelképként. A virágszimbólumok ősi idők óta alkalmazott jelképek, melyeket napjainkig is felhasználunk, hol tudatosan, hol tudattalanul. A virágok elkísérnek minket születésünktől fogva (a szülőanyának virágcsokrot visznek a rokonok) egészen utolsó utunkig, a temetőig. Életünk jeles eseményeikor szeretteink mindig megajándékoznak minket virágcsokorral, melyeket kiszárítással viszonylag hosszú időre megőrizhetünk. A szerelemben a virágok külön nyelvet alkotnak. (S Hölgyeim, igen, a Férfi, aki szeret minket, az hoz nekünk virágot, még napjainkban is. Nem, nem fotót küld róla, hanem személyesen adja át, olyan formátumban, amihez nem számítógép és okostelefon kell, hanem váza és friss víz.)

Ismét csak mazsolázunk a számtalan virágszimbólum közül, és továbbgondolásra biztatjuk Önöket!

Mai napig emlékszem az első találkozásomra Antallal. Magas, szikár, idősödő úriember volt. Az a típus, aki szeretnék lenni idős koromra, ha férfinak születek. A modora, a beszéde, minden egy igazi úriembert idézett. Szemei világosak voltak, régen sötét kékek lehettek, de ekkorra már halványra szívta őket az idő. Egyenes tartásán jól festett a fekete öltöny. Általában ilyet hordott, télen egy hosszú világos barna kabáttal. Ilyenkor is volt nála kalap, és fehér sálját úgy tudta levenni, mint senki más. Haja ősz volt, feltételezéseim szerint korán megőszülhetett, és ez még vonzóbbá tehette.

Bevallom, nem rajongok a krimikért. Nehéz megmondani, hogy ez a műfaj miért esik kívül az érdeklődési körömön. Valami olyasmi dereng, hogy kétféle krimivel találkoztam. Az elsőnél viszonylag hamar rá lehet jönni, ki a gyilkos és végtelenül unalmas kivárni, mire a nyomozó is ráébred ugyanerre. A másik épp az ellenkezője, az író az orromnál fogva vezet és nem tudom megfejteni a rejtélyt és őszintén szólva, frusztrált leszek. Agatha Christie bűnügyi regényei mindenképpen az utóbbi csoportba tartoznak.

Agatha Christie a világ koronázatlan krimi írója, de írt elbeszéléseket, színdarabokat, rádiójátékokat, verseket, meséket, illetve két önéletrajzi művet, az „Így éltünk Mezopotámiában"-t, és az „Életem" címet viselőket.
Utóbbi elolvasása egy különleges élmény, melyben egy nagyon bölcs, de mégis könnyed stílusú ember képe rajzolódik ki. A könyv tizenöt éven át íródott, és egyáltalán nem száraz, vagy vontatott. Éppen ellenkezőleg, a könyv az életszeretet hirdetője.

Egyszer volt egy kerek erdő, szélén egy kerek rét, kerek rét közepén egy kerek kunyhó. Ott éldegélt boldogságban három jó barát, Bodrikutya, Szürkeszamár és a Kéknyúl. Kerek rétjük közepében kerek házuk kiskertjében mindenféle szép virágot ültettek. Volt ott piros tulipán, lila ibolya, rózsaszín jácint, napsárga nárcisz és illatozó rózsa. A három jóbarát sokat kirándult a kerek erdőben, ahol gyakran meglátogatták barátaikat, Brumimacit és Mogyit, a mókust.

Viszonylag ritkán találkozok gumiszervizben nőkkel. Nem tudom miért, de az a tapasztalatom, hogy a legtöbb nő szereti valamilyen férfi családtagra, vagy ismerősre bízni az ilyen irányú feladatokat. Talán ezért is örülök meg, ha nőkkel futhatok össze és kicsit elbeszélgethetjük a várakozás idejét. Meg talán akkor már nem is érezzük magukat olyan idegenül ebben a főként pasis világban...
Így ismerkedtem meg Timivel is. A tavaszi gumicsere idején a hosszú sorban épp ő volt előttem. Már ugye a neme feltűnt, aztán pedig észrevettem a hátsó ülésen helyet foglaló vízipálmát, s innentől kezdve hamar beszélgetni kezdtünk. Hamarosan már csak ő mesélt magáról, és utasáról, a vízipálmáról.

A gyümölcsök, a fákhoz hasonlóan, sokrétű szimbolikával rendelkeznek. Megértésükhöz csak egy kis ízelítőt kívánunk nyújtani.

A növényszimbolika olyan jelentésrendszer, melyben a növény bizonyos egységes gondolati, eszmei tartalmat hordoz. Az állatszimbólumokhoz hasonlóan használatuk régi időkre nyúlik vissza, és napjainkban is eleven jelképrendszert alkotnak.
A görög-római mondavilágból és a keleti misztikus tanok virágkultuszából átkerült a kereszténységbe is, és ott új tartalommal töltődött meg. A Szentírás növényi jelképrendszere a hívő ember számára az evangélium mélyebb megértését és befogadását segítette elő. Az új lírai műfaj, a virágének legszebb példái a reneszánsz idején születtek.

A virágból lett női keresztnevek napjainkig népszerűek és gyakran a Krisztust vagy Máriát jelképező virágokra vezethetőek vissza, melyek fokozatosan a szeretett nőt kezdték szimbolizálni.

A növényszimbólumok rendkívül széles gondolatkört ölelnek fel. Gyakran eltérő jelentést hordoznak általánosan a fák és gyümölcseik, és mást a virágok. Mivel ennyire széles tartalom kapcsolódik hozzájuk, a növényszimbólumokat három részben mutatjuk be, ízelítőül, szubjektíven választott példákon keresztül – s továbbra is hangsúlyozzuk, hogy a szimbólumok ennél jóval több jelentést rejtenek, s biztatunk mindenkit, hogy ismerjék meg/fel saját szimbólumrendszerüket!

Húsvét van. Ahogy a karácsony, számomra ez az ünnep sem az ajándékokról, sonkaevészetről, locsolásról és nyuszik kergetéséről szól. Természetesen erről is, de a húsvét számomra egyházi ünnep, hozzátartozik életemhez az a hit, melyben felnőttem. Barátaim mind tudják ezt és azt is, hogy nem vagyok az a „hittérítő" fajta, mindenkit hagyok a maga hite, gondolatvilága szerint élni.