Életünk szerves részei a reklámok, akár akarjuk, akár nem... Ki lehet kapcsolni a tévét vagy a rádiót, tovább lehet siklani az újság hasábjain, de nem csukhatom be a szemem vezetés közben, amikor útszéli reklámtáblát látok, vagy ha csak szimplán sétálok az utcán vagy egy bevásárlóközpontban. Valamennyi hirdetés igyekszik elhitetni, hogy nem tudsz a reklámozott dolog nélkül élni, csak most, csak itt, azonnal vedd meg, mert ettől boldogabb, okosabb, igényesebb, egészségesebb, gazdagabb, nőiesebb, férfiasabb, nyugodtabb, izgatóbb, stb. leszel.
Az internet és saját tapasztalataink alapján már tudjuk, hogy sok minden nem az, aminek látszik.

Az ezoterikus irodalom központi témája a boldogság, a szeretet és a teremtés... Nagyon sok hasznos jó tanács van szinte minden írásban, és egyre jobban bebizonyosodik, hogy a gondolataink nagyon nagy hatással vannak arra a világra, melyet élünk. Az utam elején mindenre magyarázatot kerestem, s mivel a kezdeti sikerek után fejembe szállt a dicsőség, elveszett az alázat... Nagyon hosszú, de rendkívül izgalmas utat választottam. Nem volt könnyű megérteni, majd elfogadni, hogy mindaz, amiről olvasok, minden, amit megtapasztalok, minden, amit kisugárzok magamból, az "EGY". Számomra egyetlen egységbe állt össze az Istenhit, a szellemvilág, az angyalok, de még a rossznak nevezett purgatórium is.

Szeretem a választási éveket. Komolyan.

Általában nem foglalkozom túlzottan a külsőmmel. Egész jó géneket örököltem és nem vagyok nagyképű, de annyira tisztában vagyok a dolgokkal, hogyha a tükörből rám néző harmincon már kicsit túllépő nőt látom, nem elégedetlenkedem. Pont olyan, akivel ki lehet békülni, persze biztosan sokan lennének, akik mondanák, hogy nem elég magas, a haja reggelente igazán kócos és inkább egy szénakazalra hasonlít, főleg ha rövidebb, viszont ha meg hosszú, a hullámokkal lehet küzdeni, bár néha nincs kedvem hozzá. Na és persze még szemüveget is kell hordani, amit én kifejezetten szeretek és ezért már lassan egy kollekció áll rendelkezésemre a mindenféle színű kisebb-nagyobb keretből.

Aztán elindulok a munkahelyemre, ahol diákok, kollégák, gyakorló hallgatók és mindenféle ember vesz körül. Elmúltam harminc és nem tegnap, a génjeim viszont még nem érzik. Ha most bárkiben felmerülne a gondolat, hogy ezen én most ugye nem fogok sopánkodni, meg kell nyugtatnom, mert nem. Szeretem, hogy még mindig többen néznek vagy tíz évvel fiatalabbnak, nem zavar, ha a tanítványaim, akik még nem ismernek, megkérdezik, ismerem-e a tanárt. Igazság szerint még szórakoztat is. Viszont ennek van egy másik oldala is, amire nem sokan gondolnak.

Régen nem ittam kávét. Még egyetemistaként sem, ami egy bölcsészkaron elég szokatlanul mutatott, hisz csoporttársaim többsége mint valami infúziós adagot döntötte magába azt a feketének látszó, kávénak titulált valamit. Minden bizonnyal már akkor is sejtettem, hogy az a valami nem igazán nevezhető kávénak. Otthon, családi körben szintén mindenki nagy kávés volt, főleg nagyapám, de még valahogy ő sem tudott rávenni gyermekkoromban a kávés kockacukorra, egyedül a kapucíner nevű csokival tudott egy kis kávé ízűnek tűnő dolgot csempészni az életembe.

Sok állatszimbólum vesz minket körbe. Leggyakrabban egy-egy jelzővel meg tudjuk fogalmazni. hogy mit jelképez az adott élőlény, de sokszor még ez sem. Azonban ahogyan azt a szimbólumokról szóló sorozatunk bevezető részében említettük, a szimbólumok energiákat képviselnek, melyek akkor is hatnak ránk, ha pontos jelentésüket nem ismerjük.

Egy házfelújítás kellős közepén vagyok. A helyzet nem túl idilli, már csak azért sem, mert a rászánt összeg jobban kopik, mint kellene. Mit tesz hát az ember? Spórol. Hogyan? Ahogyan tud. Például úgy, hogy maga küszködik, amivel csak lehet.

De legalább az idő kegyes. Tavaly tavasszal ellentétben főként szinte kora nyáriasnak tűnik az időjárás. Így hát ma épp fürdőszobát vakoltunk. Egy eldugott kis településen élek, nagy nyugalomban és ezért meglepő, ha új arcok bukkannak fel az utcában. Ma több idegent láttam az utcán vándorolni kerítéstől kerítésig haladva, mint gólyát az égen (igen, itthon vannak, szóval tényleg tavasz van). Meglepődtem kicsit, de folytattam tovább, amiben benne voltam: maltert kevertem.

Mivel imádom a természetet és az állatokat, éppen ezért, amikor Bécsben szobát kerestem, nem volt kérdéses, hogy a belvárosi negyedik emeleti lakás, illetve a nemzeti park mellett lévő családi ház szobája közül melyiket fogom választani. Természetesen az utóbbit.
A szobámból nyílik egy kis terasz, onnan rá lehet látni a Duna holt ágára, mely a házunktól kb. 20 méterre van. Aggódó kérdésemre, miszerint nyáron nincs-e sok szúnyog, lakótársam megnyugtatott, hogy kétéves itt-tartózkodása óta csak elvétve találkozott eggyel-eggyel.

Rég sütöttem... mostanában sajnos nem ezzel sikerült többet foglalkoznom, pedig aki ismer, tudja, hogy ez számomra a kreativitást jelenti és a szórakozás egy sajátos formáját. Lehet közben zenét hallgatni és nem csak halkan dudorászni, hanem úgy rendesen kiadni magunkból a hangot. Sütni és a süteményt kitalálni már maga egy olyan cselekedet, amihez az ember az édességre vágyó ízlelőbimbói mellett az agysejtjeit is használja. Legalábbis nálam így működik.

Van egy kedvenc sorozatom a tv-ben, s mint minden sorozat, ez is okoz némi függőséget. Szerdánként kivárom a kezdést és élvezettel figyelem a női játszmákat egy hárem mindennapjain keresztül. Persze a főszereplő a NŐ. Az a nő, aki figyelemre, gyengédségre, szeretetre vágyik, s ennek megszerzéséért mindenre képes. Nagyon jók a jellemábrázolások, élesek a kontúrok, lehet belőle tanulni.