Divat vagy praktikum? Lényegében mindkettőt képviseli, csak hol erre, hol arra mozdul el a mérleg nyelve. – K. Andreával beszélgetünk kutyaruhákról, állati kiegészítőkről. (Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy a fiatal nő, amikor nem masnikat tervez és készít kutyáknak, felelősségteljes szakmáját gyakorolja.)

A téli depresszió egy szezonális hangulatzavar, melyet nem szabad alábecsülni. Mindannyian tudjuk, hogy télre lemerülnek energiatartalékaink, de mégis leginkább a fényhiány miatt alakul ki. Számos országban megfigyelhető, de ahol a napos órák száma és a fényerősség magas, ott rendkívül ritkán fordul elő. A trópusokon teljesen ismeretlen jelenség, ezzel szemben a skandináv országokban a lakosság negyede szenved tőle. Magyarországon körülbelül minden tízedik embert érinti.

Sokakkal ellentétben még szeretem a karácsonyt, de nem ezt a rohangálós, szürkeállományt bizonyos mértékben megsemmisítőt és nem azt, amikor mindenki összeveszik a másikkal... Azt a karácsonyt szeretem, amikor már minden kész, a szobában áll a hatalmas feldíszített fa, égnek a fények és a bejgli mellé választok egy finom teát. Készülök az éjféli misére a családommal és ez nekem tényleg arról szól, amiről kellene. Várom a nagy családot, hogy a legkisebbek szemében ugyanazt a csillogást lássam, mint hajdan az enyémben láttak nagyszüleink, akik hihetetlen dolgokra voltak képesek azért, hogy elhiggyük, a Jézuska hozza a fát és mindent, amit alatta találunk.

A karácsony mindenki számára mást jelent, de leginkább a „szeretet", „család", „béke" ünnepét, vagy legalábbis annak lehetőségét hordozza magában. A többség számára. Részemről ez inkább a bűnhődés időszaka. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy vezeklek vélt vagy valós bűneimért, hibáimért, mivel a karácsony túl sok olyan elemmel bővelkedik, amelyek külön-külön sem a legjobb énemet hívják elő, de így együtt meg főleg nem teszik őszintévé az arcomra fagyott mosolyt.

Ma nekiláttam a „Karácsonyi Hal" címet viselő írásomban megszerzett receptek közül egyet hasznosítani, de hát nem az lett a végeredmény, ami az eredeti leírásban szerepel. A kiindulópont egy citromos linzer nevezetű sütemény lett volna, ami átalakult az idők folyamán – kb. negyed óra alatt – narancsos linzerré, amit darált dió és szinte aszalt meggyé összeállt 3 éves meggylekvár díszít. Ez lesz az idei karácsonyi linzer a család számára.

John G. Tullius a következőképpen foglalta össze az emberek csokoládé iránti affinitását: „Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik." Sokan egyetértenek azzal, hogy a csoki tökéletes ajándék szinte bárkinek, bármilyen alkalomra. Tökéletes ajándék a csoki. Legtökéletesebb pedig a személyre szóló csoki. – Flak Noémi csokoládé tervező ismertet meg minket a hazánkban még eléggé ritka csokoládé díszítés fortélyaival, és ehhez kapcsolódó tapasztalataival.

Karácsony. Hal. Főzve, sütve, akárhogy, de tradíció. Nálunk is, ezért elindultunk halat szerezni. Favásárlás – jó hatalmas legyen, hal is kell – az nem szükséges cetméretű legyen, bár a cet nem is hal. Nos, vásárcsarnok, halas ember és vannak már elkészített halszeletek, valamint úszkáló, minket nézegető halacskák, akiknek nem tudom, mi járhat a fejükben, de lehet, hogy azért tátogatnak és néznek ránk olyan üveges szemmel, mert már sejtik, mi is vár rájuk.

Amikor csokoládéra gondolunk, eszünkbe jut a bon-bon, a táblás csoki, a különböző karamellás, mandulás vagy egyéb készitmények, sőt, csodás emlékek is, mint például amikor gyermekkorunkban egyszer-egyszer megnyalhattuk a fakanalat anyukánk szeretetteljes csokoládétortája készitésekor.

A karácsony nem csak az ünnepről szól. Ezt mind tudjuk. Pedig arról kellene... de az út a feldíszített fáig és az ünnepi vacsoráig, ebédig, kinek mi van, nos, az elég hosszú. Idegölő... Teljesen mindegy, mit fogadunk meg az előző évben, minden alkalommal ugyanaz a probléma jelenik meg, hasonló módon nem sikerül a sütemény, remélhetőleg nem dől el a fa, az ajándékok talán elkészülnek, odacsenjük őket a fa alá, de persze mindenki tudja már, mi zajlik a nagy lopakodások mögött és még örülni is akarunk neki, nagyon.

Rémálmok. Ismerősek valakinek? Valószínűleg már mindenki találkozott velük egész kicsi korától kezdve. Nos, ezek az álmok vannak, amikor sűrűsödnek és van úgy, hogy hosszú ideig nem találkozol velük. Számomra a rémálmok legdurvább verzióját jelentik azok, amikor a tériszonyommal kell megküzdeni, amit évek óta próbálok legyőzni, de valahogy még nem sikerült. A másik pedig, amikor menekülök, általában kutyák üldöznek és senki sem figyel rám. Megmentő meg végképp nem akad...