A cím elsőre talán különösnek hangzik, és valami új meditációs technikára gondolunk. Azonban nem erről van szó, hanem mindennapjaink autóvezetéséről. Sokan érzik azt, hogy a vezetés megnyugtat, ellazít, kikapcsol. Így is van, de azért fokozott óvatossággal közlekedjünk!
Rovatunkban kicsit kitekintünk a megszokott „sok fura ember van az utakon" konklúziónkból. Vannak mozzanatok, amik evidensek autóvezetés közben, de életvezetéskor nem, hiába töltenek meg könyvtárakat az okos tanácsok. Lássunk hát néhány párhuzamot a keleti életbölcsességek és az autóvezetés közbeni magatartások között.

Mindenki várja a Mikulást! Teljesen mindegy, hogy ki mit mond, de legbelül várja és akkor is, amikor már elmúlt 10 éves.

Ma szerda van, így szokásomhoz híven reggel megszállt az ihlet és eldöntöttem, hogy kipróbálok valami újat. A szerda azért egyenlő a szokással, mert ezen a napon alkotom legújabb kreálmányaimat, melyek a legtöbb esetben a ronda, de finom kategóriába tartoznak. Nos, a mai nap reggelén szembesültem azzal, hogy túrós sütit szeretnék, valami aszalékkal. Ebből adódóan letámadtam a boltokat és beszereztem minden finomságot, ráadásnak a kedvenc zöldségesemnél találtam egy kis csomag aszalt mangót. „Isteni finom!" – hogy drága nagymamám egyik barátnőjét idézzem. Ő mindig ezt mondta, ha valami igazán jól sikerült és ez a felkiáltás azóta is megmaradt a családban.

Vezetés közben viszonylag sokszor gondolok mások, számomra ismeretlen, édesanyjára. Főleg a sietők, előzködők,ész nélkül rohanók miatt. Útépítés kellős közepén is, amikor az egyik sáv lezárva, mert újra aszfaltozzák az utat, akkor is akad olyan félnótás, aki előzni próbálja a beláthatatlan kocsisort. Mindennapos az, amikor úgy előznek ki minket, mintha állnánk, és az érkezés helye vagy nem egyértelmű, vagy egész konkrétan hiányzik. Sebaj, nyomják neki.
Ilyenkor mindig az ugrik be, hogyha ennyi embernek halaszthatatlan munkája, elintézendő dolga van, akkor milyen jó is nekünk, mert hamarosan ebben az országban tényleg kolbászból lesz a kerítés. Hiszen annyian iparkodnak, szorgoskodnak előre, még életük (ami még hagyján, hiszen erről ők rendelkeznek), és mások élete kockáztatásával is (na, ez már kevésbé tolerálható). Hová sietnek? A dolgukra? Ami pénzt hoz? Akkor abból jó sok adót fizetnek, illetve a fogyasztásuk révén pluszba visszaforgatnak az államba, ugye? Az pedig egy részéből majd fejlesztéseket valósít meg?
Nem.
Hát persze, hogy nem...
Hiszen ha így lenne, akkor az utak mellett már rég az a bizonyos kolbászos kerítés díszelegne, nem pedig a szaporodó fejfák, gyászos mementóiként a régi közmondásnak, miszerint "Lassan járj..."

Van egy kedves ismerősöm, aki nemzetközi fuvarozással foglalkozik. Kamionsofőr. Távoli vidékek barangolója, már hosszú évek-évtizedek óta. Családjától messze keleti földeket ró. Közben gyerekei is felnőttek, és kicsit idegen lett szerettei körében. Saját bevallása szerint egyetlen lény örül neki őszintén, amikor hazaér. A kutyája. - Kuplung. Mert hogyan másként is hívhatnák egy kamionos kutyáját? Ő már a második Kuplung. Az elsőt még gyerekfejjel kapta. Ez is német juhász, mint az előző volt. Sajnos már igencsak öregecske.
Gazdája néha meglátogat, amikor itthon van. Ilyenkor egy kávé mellett beszélgetünk kicsit. "Hát persze!" - néz rám, mintha valami baromságot kérdeztem volna azzal, hogy a következő kutyája is német juhász lesz-e. "Még szép. És az is Kuplung lesz. Ő lesz a harmadik a sorban. Hamarosan elhozom, hogy megtanulja Második Kuplungtól azt, amit ő Első Kuplungtól tanult meg. Szerintem ő már életem végéig el fog kísérni." Beleszív a cigijébe, majd sóhajtva fújja ki a füstöt. "Három kutyányit fog kitartani az életem. Hát nem érdekes?"
Ráadásul a három kutya mintha egy és ugyanaz lenne...
S Te?
Neked hány kutyát adott a Sors, hogy elkísérjenek az életnek nevezett utadon?

A konyhában váratlanul felmerült kisebb technikai probléma miatt rovatunk a tervezettnél csak később fog tudni elindulni.

Romeltakarítás, tatarozás és rehabilitáció után szeretettel várjuk vissza Kedves Olvasóinkat!

Mit is értünk pontosan e kifejezés alatt? Megnéztem lexikonokban, szótárakban és ezt találtam: az érintett tud írni-olvasni, de nagyon rosszul. Kibetűzi a szavakat, de nem érti meg a használati utasítást, és nem tud a saját örömére olvasni. Ez akadályozza a további tanulást.

Létezik egy szó, amit leginkább a történészek használnak: forráskritika. Azt gondolom, hogy mindenképpen indokolt lenne ezt elterjeszteni és használni napjainkban, különösen az internet nyújtotta (látszat)ingyenes életmód tanácsokat osztogató honlapokat illetően.

Merthogy szeretünk okosodni, jobban megismerni magunkat, s gyakran lehet találni olyan szolgáltatásokat, melyek valóban segítenek kimászni abból a bizonyos lelki veremből. Meg vannak, amiket csak saját meggazdagodásuk érdekel. S léteznek olyanok is, akik látszólag ingyenesen, de a gyakorlatban fizetős extra tanfolyamokon osztogatják nem épp megalapozott tanácsaikat.

Van egy pálmám. Mi egy napon születtünk. A datolyapálmát, pontosabban egy datolya magot nagyanyám ültette azon a napon, mikor én a világra jöttem. Szeretett volna valamit adni nekünk, édesanyámnak és a legújabb kisleánynak a családban, hogy emlékezzünk arra a napra, mikor megpillantottam először a földi világot. Tudtam, hogy a pálma és én összetartozunk. Ez a növény talán azt éli át, amit én. Minden nap együtt lélegzünk és immár több mint harminc éve növekszünk, hogy váljunk valamivé.

Valamennyi ember szereti a szépet, a különlegeset, az értékeset és bizony a pénzt. S ha mindehhez társul kíváncsiság és szenvedély, akkor érméket kezd gyűjteni. Krajnyák Péter mutatja be érme- és bankjegygyűjteményét.